A kutya és a falkavezér

Aki kutyázik, az gyakran találkozik a falka, falkavezér kifejezéssel. Sokan bírálják azt a hozzáállást, hogy a kutyának a gazdája legyen a falkavezére, míg sokan így tartják helyesnek, és csupa fizikai eszközzel próbálják ezt elérni. Az én véleményem az, hogy akár tetszik, akár nem a kutya egy társas lény, falka állat, mint az őse a farkas. A farkasoknál két egyedet is falkának tekintünk. Ahogy kutyánál is alkothat egy kutya és a gazdája is falkát. A falka pedig csak akkor működik normálisan, és akkor fenntartható hosszútávon, ha rend van. Szabályok vannak, mindenki tudja a helyét és a feladatát benne.
És ami nagyon fontos, hogy van egy vezetője. Egy vezető, aki felelős a falka minden tagjáért, aki a döntéseket meghozza, aki gondoskodik a túlélésről azáltal, hogy élelmet, vizet, biztonságot nyújt a tagoknak. Természetesen ehhez ész kell, nem csak erő, és dominancia. Egyáltalán nem alkalmas mindenki a vezetői szerepre, mert ez egyáltalán nem könnyű és nem stresszmentes feladat. A rendet fent kell tartani, és meg kell védeni a falkát. Ami a gazdák előnye a kutyákkal szemben, hogy mi emberek, tudatosan dolgozhatunk a hiányosságainkon, és ha eredetileg nem is voltunk alkalmasak, gyakorlással azzá tehetjük magunkat.

Szabályok

A kutya szabálykövető lény. Ez is a falka életmódból ered. Egy falka akkor működik, ha mindenki tudja a helyét és teszi a dolgát, tehát, ha világos szabályrendszer van felállítva, akkor a kutya tudja a határokat, és ki tudja számítani a következményeket. A szabályokat a vezető állítja fel, és tartatja be. Ehhez elszántnak és következetesnek kell lennie. Amit egyszer kijelölt, azt el is várja, és reagál a hibákra. Ha kell büntet is a szabályok áthágása miatt.

Milyen egy vezető?

A jó vezető higgadt, kiegyensúlyozott. Gondolkodik és ésszel oldja meg az adódó problémákat. Következetes. Stabil, nyugodt. Az általa felállított szabályokban kérlelhetetlen. Ha büntetni kell, büntet. Nem érez lelkiismeret furdalást a tettei miatt, nem sajnálkozik, nem kér bocsánatot, nem idegeskedik. Gyorsan, határozottan dönt, és vállalja a döntése következményeit. Magabiztos a döntésében, még akkor is ha később máshogy dönt.

A kutya, mint vezető

A kutyáknak van egy belső késztetése, ami szerint vezető kell a falka élére. Ha nem látnak a falkában erre alkalmas egyedet, akkor felvállalják ezt a szerepet, még akkor is, ha amúgy ez nem nekik való. A legrosszabb, hogy érzik ők, hogy nem nekik való, indokolatlanul sokat stresszelnek mert, olyan feladatba vannak belekényszerülve, amire alkalmatlanok. Egy bizonytalan, ijedős túlérzékeny kutya nem alkalmas erre, mégis önként vállalja, ha úgy érzi, hogy muszáj. Egy dominánsabb erőteljesebb vezetésre inkább alkalmas kutyával az együttélés lehet nehezebb, ha engedjük őt a vezető szerepbe. A mi emberi világunkban nem feltétlenül fog jó döntéseket hozni, előfordulhat, hogy védeni akar minket, amikor nincs is valós veszély. Elhagyja engedély nélkül a területet, ezzel veszélybe sodorva magát. Nem viseli jól, ha magára marad, mert kikerülünk a felügyelete alól, és így nem tud minket megvédeni, ami amúgy nem is kéne, hogy az ő dolga legyen. Ő állítja fel a szabályokat, és szélsőséges esetben még helyre is teszi a gazdáit, ha nem az ő szabályai szerint viselkednek. Hiszen a vezető dolga a szabályokat meghozni és betartatni. Sok kutya egészen megnyugszik, és kisimul, amikor a gazdái végre a sarkukra állnak és átveszik a kutyától ezt a számukra sokszor egyáltalán nem kényelmes szerepet. Ilyenkor a kutya rábízhatja a gazdájára magát, nyugodtan követheti mindenben, mert 100%-ig megbízhat benne, nem kell megvédenie, de teljes biztonságban érezheti magát, mert tudja, hogy ha kell a gazdája meg fogja védeni, és nem hagyja magára. Megad neki mindent amire szüksége van. Arról nem beszélve, hogy egyre kevesebb lesz a konfliktus is, ahogy kezdi elfogadni az új felállást.

Az emberi vezető képesség

Fontos észben tartani, hogy mint már említettem, lehet gyakorolni, és alkalmassá tudunk válni a szerepre a kutyánk szemében is. Ami lényeges különbség, hogy a kutyák, mint természeti lények nem követnek labilis vezetőket. Erre csak az ember képes, sőt a labilis kutyáját is képes követni, legalábbis a kutya olyan jelzéseket kap, amiből ezt szűri le.
Fontos a személyiségünk fejlesztése, és a tudatosság. Legyünk pontosan tisztában azzal, hogy mit, miért csinálunk, legyen világos célunk. Ismerjük meg és gyakoroljuk be a szükséges technikákat, amik segítségével a kutyánk elkezd végre követni minket, elkezdi elfogadni, hogy mi irányítunk, és mi mondjuk meg, hogy mi legyen, neki meg szót kell fogadni.
Számtalan módja van annak, hogy mi legyünk, aki a kisebb, vagy akár nagyobb falkánk élére tudjunk állni. Én a leginkább a “vértelen hatalom átvételben” hiszek, hogy a fizikai erőszakot a lehető legritkább és a legvégső esetben kelljen használni.
Nem tudjuk erőből legyőzni és megtörni a kutyát, és nem is kell. Nem attól fog elfogadni és tisztelni minket, hogy mekkora pofonokat tudunk kiosztani. Ez legyen az utolsó eszköz, amihez nyúlunk. Nekünk kell megtanulnunk az ő nyelvüket, és azon kommunikálni a kutyánkkal. Keressünk jó kutyaiskolát, szakembert, aki segít ezen az eszközök megismerésében és helyes használatában. Tanuljunk és gyakoroljunk sokat. Ezt senki nem teszi meg helyettünk.

Az emberi oldal

Azt tartsuk szem előtt, hogy ahhoz, hogy tényleg, igazán alkalmassá váljunk a feladatra, amit egy vagy több kutya irányítása jelent, nem csak a kutyás trükkök és technikák kellenek. Fontos, nélkülözhetetlen, de nem elég.
Fejlesztenünk kell magunkat. Keresnünk kell a lelki békénket, meg kell tanulnunk kezelni a stresszt. Le kell tudunk vezetni a feszültségünket, természetesen nem a kutyán. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni bármilyen helyzetben, tudnunk kell nyugalmat sugároznunk a kutyánk felé akkor is, ha ő feszült, izgatott, meg van ijedve, fél. Határozottnak kell mutatnunk magunkat és magabiztosnak.
Ne legyünk gyengék, kétségbeesettek, bizonytalanok. Vagy legalábbis minél ritkábban a kutya jelenlétében.A sajnálat sem segít, azzal a kutya nem tud mit kezdeni, összezavarjuk vele. Ne ébresszük fel benne a kétséget, hogy biztosan ránk bízhatja-e az életét feltétel nélkül.
Figyeljünk más kutyásokat, hogy kinek milyen a viszonya a kutyájával, hogy viselkedik a kutyája. A nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott embereknek a kutyájuk is hasonló. Bizonyos kutyák nagyobb határozottságot, és nagyobb fegyelmet igényelnek. Van, ahol nem elég kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak, hanem nagyon magabiztosnak és céltudatosnak is kell lenni.
Az már érett személyiségre vall, ha valaki képes felismerni, hogy ő maga milyen típus, milyen kutyát képes az irányítása alatt tartani, és ehhez mérten választja ki már a fajtát is.

Talán túlzásnak hangzik, hogy ekkora hangsúlyt kell fektetnünk saját magunkra a kutyázás miatt, de úgy gondolom, hogy így tudjuk megadni a kutyánknak mindazt, amire szüksége van. Ő egy élőlény, nem játék, mi vállaltuk őt, mi hoztuk be az életünkbe, családunkba, “falkánkba”, kezdjük ott a kapcsolatunkat, hogy felelősséget vállalunk érte, és megtanuljuk azt a szerepet, ami a vezetéséhez kell.
A kutyázás egy nagyon jó önismereti utazás, ha hajlandóak vagyunk figyelni, tanulni, fejlődni, akkor az életünk minden területén pozitív változásra, komoly személyiségfejlődésre számíthatunk. Ez egy folyamat, tanulási folyamat, aminek soha nincs vége, minden kutyánktól tanulunk valamit, van, amikor könnyűnek érezzük, van amikor nehéznek. Mindenki tanulja, mindenki elkezdi valahol és eljut valameddig. Az már csak rajtunk múlik, hogy mi meddig.

 

Képek: www.pixabay.com

Farkaskaland

Fantasztikus élményben volt részem a 2016-os év végén. Lehetőségem nyílt ellátogatni a Veresegyházi Medveotthonban élő farkasokhoz.

Két kézből nevelt farkashoz mehettünk be, Mirához és Lobhoz. 7 hónapos, kézből nevelt, farkasok, akiknek folyamatosan zajlik az emberekhez szoktatása. Előre szervezett formában zajlanak látogatások, egy időben 5 idegen felnőtt mehet be a farkasok kifutójába a gondozók felügyelete mellett.

A belépést megelőzi egy tájékoztató, elmondják, hogy mire kell figyelni, mit szabad, mit nem. Átalakítják az öltözetünket is, ha szükséges. Sálat, sapkát, kilógó ruhadarabokat, műszőrmés ruhákat le kell venni, mint ahogy az ékszereket, órát is. A zsebeinket ki kell üríteni, a felső ujját csuklónál beszűkíteni, hogy ne lógjon a kezünkre. Azt már sajnos csak ott tudtuk meg, hogy a farkasokat izgatják a susogós ruhák, mint amilyenek a sínadrágok, vízhatlan kabátok. Magunk mellett lógó karokkal, felfelé fordított tenyérrel belépünk, majd nyugodt lépésekkel oda megyünk a dobogóhoz, ami kifejezetten az ilyen ismerkedések segítésére szolgál, arra ugranak fel a farkasok, hogy egy magasságban legyenek a fejünkkel. Megtudjuk, hogy szabad a szemükbe nézni, nem okoz gondot, viszont ne nyúlkáljunk feléjük, különösen a fejükhöz ne, hagyjuk, hogy ők szagoljanak meg, ők keressék a kontaktust velünk. Majd ha már túl vannak a kezdeti izgatottságon, és nem vizslatnak minket annyira, akkor meg lehet simogatni a hasukat. A gondozók adagolni fognak a tenyerünkbe száraz tápot, azzal kell etetni őket, lehetőleg egyesével, de ha úgy sikerül, akkor csak kinyitjuk a tenyerünket, utóbbi annyira nem jó, mert hamar fogy a táp, és tömjük őket, amire viszont nincsen szükségük. Telefont nem vihetünk be, semmi nem lehet sem a kezünkben, sem a zsebünkben. Szerencsére azért készültek képek 🙂 A gondozó elkérte egyikünk telefonját, és ő maga csinált rólunk képeket.

A megbeszélt módon beléptünk a kifutóba, odamentünk a dobogóhoz, és körbe álltuk. A farkasok közben végigszagolgattak minket, majd felugrottak a dobogóra. Közben kiosztásra kerültek az első adag tápok, és megmutatták, hogy adjuk oda. Lépjünk jó közel, hogy ne kelljen nyújtózniuk, és ne essenek le közben, meg azért is közel kellett állnunk, hogy rendesen meg tudjanak szagolgatni minket.
Közben a gondozó, akinek a vezetésével érkeztünk ontja ránk az információkat, próbálok figyelni, de közben lekötnek a farkasok, meg az egész helyzet. Az élmény, hogy ott vagyok két farkas közelében, a tenyeremből esznek, érzem a fogukat a bőrömön. Lenyűgöző pillanatok. Hátborzongató, és csodálatos. Van bennem tartás az állatoktól, nem érzem teljes biztonságban magam, ugyanakkor igazán veszélyben sem.

Aztán jön az, amitől a gondozók tartottak, kikezdik egyikünk kabátját. Mira elkezdi tépni Ági kabátján a zsebet, először csak olyan finoman, aztán már határozottan. Persze leállítják, de annyira próbálkozik, hogy Áginak ki kell mennie, és a gondozó a pulóverét adja rá. Bár előtte mondja, hogy valószínűleg már mindegy, mert már rákattant. Egy darabig nincs gond, de aztán csak megfogta a farkas a pulóver ujját, Ági kezével együtt, ami fájhatott volna, ha nincs ennyi pulóver rajta. Aztán egy gyors, határozott mozdulattal odarántotta a dobogóhoz, az viszont tényleg fájt neki 🙁 Szerencsére Ági rutinos kutyásként higgadt maradt, ellentartott, és nem mutatott ijedtséget. Egy pillanat volt az egész, a gondozó rögtön beleavatkozott, elkapta az orrát helyre tette, Mira rámorgott, még egy párszor megfogta az orrát, majd amikor abbahagyta az ellenkezést, elkezdte etetni, és közben elmondta, hogy Mira két hete kezdte el a susogós ruha cibálást, dolgoznak azon, hogy leszoktassák, de nem könnyű, mert nem érheti erős rossz élmény az emberek közelében, a lehető legfinomabban kell tiltani, és sokat jutalmazni.
Felmerült a kérdés itt, hogy egy-egy ilyen rámorgás, ellenkezés nem csap-e át nyílt agresszióba. Azt a választ kaptuk, hogy itt megállnak, ennél nem mennek tovább. Persze a gondozónak dominánsnak kell maradni, ez fontos.

 

Kicsit később, amikor már a farkasok nyugodtabbak, akkor megengedik, hogy a hasuk alját érintsük, megsimogassuk. Mirán úgy tűnik, hogy élvezi, tartja oda a hasát, aztán egészen elengedi magát, le is feküdt egy időre. Fura tapintású a bundájuk, nem selymes, de nem is annyira durva, és ami még fontos, hogy nemhogy nem büdösek, de egyáltalán nincs semmi szaga a bundájuknak.

 

Sok dolgot megtudunk a farkasfalka működéséről. Van egy alfahím, aki a falka élén áll, ő a legokosabb hím, és van egy alfanőstény, az a nőstény, aki szaporodik. Az alfanőstény a legdominánsabb, legerősebb nőstény, végig verekedi magát a többi nőstényen az alfa helyért. Nem engedi a többi nőstényt szaporodni, veri őket, ha megpróbálják, általában annyira intenzív a jelenléte, hogy a többi nősténynek leáll az ösztrogén termelése. Az viszont tévhit, hogy csak az alfahím szaporodhat, az alfanőstény több hímmel is párosodik, a bétával, meg a 3.-4. helyen lévőkkel is.
Az alfahímet könnyen leváltják, és mindig csak a béta követheti, a 3.-4. helyről próbálkozókat leverik a többiek, nem engedik.


Akik még nagyon meghatározók a farkas falkában azok az omegák. Ők amolyan boxzsákok, van, hogy egy-egy omegára annyira rámegy a falka, hogy megölik. Itt a medveotthonban lévő falkában igyekeznek kiemelni még ezelőtt az omegát. Ha már nagyon sérült, és veszélyben az élete, akkor altatólövedékkel meglövik, és kihozzák. Felépülés után átkerülnek a medvékhez, vissza már nem lehet helyezni őket, mert azonnal megölnék. A medvéknél 12 ilyen kiemelt omega lakik, nyilván köztük is van valamiféle hierarchia, de viszonylag békében élnek a medvék között.

Mira és Lob kifutója mellett egyik oldalról Timber farkasok élnek ketten egy szürke farkassal, másik oldalról pedig a vad falka a szomszédjuk. Miközben bent voltunk a körülöttünk lévő kifutóban zajlottak az események. A nagy falka omegázott, a gondozók így nevezték, szóval űzték, tépték az egyik omegát, aki már meg is volt sérülve. Ezért ott volt az orvos, aki járta körbe a kifutókat, hátha meglátja. A Timber farkasok kifutójában mindig lehetett már jó előre látni, ha közeledett az orvos, teljesen megváltozott a viselkedésük, izgatottak lettek, lecsapott farokkal a kifutó ellenkező végébe húzódtak. Mint megtudtuk volt már élményük az orvossal, ő lövi meg őket altatóval, amikor kezelésre szoruló sérülés van, vagy amikor ivartalanítanak.
A viselkedésük másodpercek alatt ragadt át Mirára és Lobra, ugyanúgy kezdtek viselkedni ők is, pedig nekik semmi saját tapasztalatuk nem volt az orvossal. Hihetetlen, ahogy kommunikálnak, és ahogy átveszik a hangulatot egymástól.

A timbereknél volt pár csörte, amíg ott voltunk. Hátborzongató látvány, ahogy az egyik farkas helyreteszi a másikat. Nagyon hangos és látványos, de az esetek többségében nem jár sérüléssel. Hatalmas hörgés-morgás, maga alá nyomja, fölé áll, a másik megadja magát. A morgásuk is egy élmény, annyira más, mint egy kutya morgása. Mély, hangos, fenyegető, és más a jelentése is, mint egy kutyánál. Nem feltétlenül a harapást előzi meg, sőt többségében nem követi harapás. Figyelmeztetés a másiknak, hogy valami nem jó, amit csinál.

De vissza Mirához és Lobhoz. Tudnak egy trükköt, amit mi is kipróbálhattunk. Az ajkunk közé fogtunk egy falatot, és két oldalról a fejünkre mutattunk, erre a jelre kiveszi a falatot a fogaival, de olyan óvatosan, hogy nem okoz sérülést. Éreztem a fogát a számon, de nem fájt. De ez is egy nagyon nagy élmény volt 🙂

 

 

Közben egyszer Mirának az én kabátomat is sikerült megfogni, belekapaszkodott a fogával a hasam környékén, és olyan erővel fogta, hogy a gondozó csak úgy tudta kivenni a szájából, hogy kiszakadt. Érdekes érzés, amikor egy farkas cibálja rajtad a ruhát 😉 Éreztem a roppant erőt, a kiszolgáltatottságot. Meg abba belegondolni, hogy ugyanennyi időbe telt volna neki a hasfalammal együtt megfogni és kitépni. Nem akarta, ezért nem tette, de ez csak rajta múlt semmi máson.

 

 

 

Sok témát érintettünk, próbáltam minél többet megérteni, megjegyezni, felfogni de közben megélni a pillanatot az élményt is. Ami nagyon nagy hatással volt rám, és nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehettem. Szuper nap volt, és minden perce megérte 🙂

Kutyatartói felelősség

Folytatás egy 2015. márciusi írásommal. Mindig aktuális a téma!

Kutyatartói felelősség

Beszéljünk egy kicsit róla. Folyton szembetalálom magam azzal, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában vele, hogy kutyatartói minőségükben ŐK A FELELŐSEK kutyájuk testi épségéért, kutyájuk és környezetük védelméért, és a kutyájuk által okozott károkért. Utóbbi anyagi kártérítés is lehet. Nem is kevés!

Felelősség kérdése

Ha magunkhoz veszünk egy kutyát-megvásároljuk, örökbe fogadjuk, befogadjuk-akkor onnantól kezdve felelősséggel tartozunk érte. A mi dolgunk gondoskodni a táplálásáról, egészségének védelméről, ha megbetegszik, a gyógyíttatásáról, az igényeihez igazított életmódról.
Ebbe beletartozik az, hogy számára biztonságos környezetben tartjuk, gondoskodunk az igényeinek megfelelő mennyiségű mozgás lehetőségéről, a megfelelő szocializációról (fajtársakhoz, más állatfajokhoz, emberekhez, járművekhez, városi környezethez).
A mi felelősségünk megakadályozni, hogy mások tulajdonában kárt tegyen, mások testi épségét veszélyeztesse. Ha mégis megtörtént a baj, akkor az okozott kárért nekünk kell vállalni a felelősséget.

Amiről sokan hajlamosak megfeledkezni, az az, hogy a gazda feladata megakadályozni, hogy a kutyája egyedül, a felügyelete nélkül tartózkodjon az utcán. Ha a kutya elcsavarog, akkor amellett, hogy folyamatos veszélyben van (elütheti egy autó, bánthatják, más kutyák megtámadhatják), ő is csinálhat kárt másnak. Például, haszonállatot ölhet meg, mások kerítését megrongálhatja, megtámadhat embereket, más kutyákat. Ilyenkor az első kérdés, hogy mit keresett ott a kutyánk a felügyeletünk nélkül?

Kié a felelősség?

Tegyük fel, hogy kutyánk elcsavargott, és kilépett egy autó elé. Az autót vezető próbált megállni, de nem sikerült, mert túl hirtelen lépett ki, vagy nem tudta elkerülni anélkül, hogy ne csinálna tömegkarambolt. A kutyánk megsérül, akár bele is halhat, ami szörnyű.
DE! Az autós a legtöbb ilyen esetben nem tehet róla. Nyilván nem akarta elütni, nem akart ártani neki, de nem tudta elkerülni. Nyilván nem akart sem másnak, sem pedig saját magának kárt! Mégis lett kára. Az autója megsérült, ami típustól, évjárattól, a kár mértékétől függően pár ezer forinttól akár több százezer Ft is lehet. És szerencsés, ha csak az autója sérül meg ő maga nem!
A baleset nem történt volna meg, ha a kutya nem kóborol egyedül és nem lép ki az autó elé. Ha gondoskodtunk volna a biztonságáról, és megakadályozzuk, hogy egyedül kószáljon, akkor ez az egész nem történik meg.
A kutya gazdája a felelős a kárért, amit a kutyája okoz. Tehát ebben az esetben az autós akár a rendőrséghez is fordulhat, hogy érvényesítse jogait. És igazat fognak neki adni! Végül helyt kell állnunk a kutyánk által okozott kárért.

Egy autóstól persze elvárható, hogy igyekezzen mindent megtenni, hogy ne üsse el, a legtöbben meg is teszik. Én például ha kutyát látok az út széléhez közel, egyből azt nézem, hogy pórázon van-e, ott van-e a gazdája, ha igen, akkor kontroll alatt tartja-e? Ha egyedül van leveszem a lábam a gázról, lassítok is, ha az út felé tart. Ha meg az úton van, akkor egészen lelassítok, és igyekszem biztonságban elmenni mellette. Miközben azon tűnődöm, hogy a szerencsétlen jószág mi a frászt keres ott egyedül, hol a gazdája és miért teszi ki ekkora veszélynek?
De mindenki pontosan tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már nem lehet kikerülni. Túl gyorsan történik, és megvan a baj.
Ha az autós is hibázik, nem figyel vagy túl gyorsan megy, az nem mentesít minket az alól, hogy felügyelet nélkül volt az utcán a kutyánk. És ha belehal a sérüléseibe, nem fogja visszahozni, ha bebizonyítjuk, hogy az autós nem 50-el ment, hanem 70-el.

Ha egy kutyát az úttesten elütnek, akkor az minden esetben a gazdája hibája. Mit keres a kutya az úttesten? A felügyeletünk alatt nyilván nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy biztonságosan közlekedjünk vele és ne kerüljön az autók elé, ha nem velünk van, akkor mit keres egyáltalán az utcán egyedül?

Másik példa: a kutyánk csavargás közben bemászik egy udvarra, és megöli az ott élő haszonállatokat, például baromfit. Tetten éri a tulajdonos, mire a kutya fenyegetően lép fel vele szemben, sőt esetleg támadólag.  A kutyánk éppen vadászott, zsákmányt ejtett, és valaki fenyegeti az ő zsákmányát. Azért elég esélyes, hogy megpróbálja megvédeni, nem? Mit fog tenni a tulajdonos? Próbálja megvédeni magát, és megakadályozni a kutyát a további mészárlásban. Kell válogatnia az eszközökben? Kell mérlegelnie? Előfordulhat, hogy pánikba esik, és túlzott erőszakot alkalmaz? Felróható neki, ha megijed, és agyonüti a kutyánkat?
Megtörténik-e ez az egész, ha a kutyánk biztonságban otthon tartózkodik? Nyilván nem. Ki a felelős?

Sok kutyás nagyon-nagyon nagyfokú empátiát vár el a környezetétől, a “nem kutyásoktól”, elvárja, hogy tekintettel legyenek a kutyájára, és mégis megdöbbentő, mennyire nem képesek empatikusnak lenni másokkal. Elképzelni sem tudják (meg sem próbálják), hogy milyen érzés lehet, amikor valakinek az udvarában egy kutya vérengzik, majd véres pofával felé indul. Ki hogy reagálna ebben a helyzetben? Persze mondhatjuk, hogy én biztosan nem tennék kárt a kutyában, és agyon nem ütném, csak el akarnám zavarni, de ez csak akkor derül ki, ha valóban átéljük ezt.
Én magam azt gondolom, hogy túlzás agyonütni, és megpróbálnám egyéb, enyhébb módon megállítani. De nem gondolom, hogy mindenki így gondolkozik, és egy “nem kutyás “, aki nem ismeri a kutyákat, nem hinném, hogy tudja mit kéne tennie egy ilyen helyzetben. Az első nyilván, hogy a saját testi épségét, majd a tulajdonát védeni próbálja. És teszi, ami először eszébe jut. Biztosra akar menni, és nem kockáztat egy idegen állat védelmének érdekében. Van, akit nem is érdekel igazán, hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy “csak egy kutya”. Nyilván az is bűncselekmény, ha egy idegen kutyát elpusztít valaki, de ez nem fogja visszahozni a kutyánkat! És a mi felelősségünk lett volna megelőzni a bajt!

Miért kell egy kutyának ilyen helyzetbe kerülnie? Egy kérdést kell eldönteni csak! Kinek a felelőssége, hogy a kutya egyedül csavargott? Persze vannak balesetek, elszakad a póráz, kibújik a nyakörvből, kifújja a szél a kaput, nem jól zárjuk be, vagy valaki rosszakaró szándékosan kiengedi. De a mi dolgunk, az is, hogy ezt ne tegyük lehetővé! A kapunkat ZÁRVA kell tartani. Kulcsra  zárva, hogy heccből se nyisson be senki, majd hagyja úgy. Más eset, amikor feltörik a zárat, szándékos rongálással, ez is egy bűncselekmény, ilyenkor a felelős az elkövető.
Egy baleset után, amikor úgy érezzük, nem mi vagyunk a hibásak, kérdezzük meg magunktól, hogy biztosan mindent megtettünk-e a kutyánk biztonsága érdekében. Fogadjuk el, hogy hibáztunk, aminek a kutyánk itta meg a levét, és ne a felelősöket keressük, hanem tanuljunk belőle. Ne mutogassunk másokra, nem ők a kutyánk gazdái, nem az ő dolguk vigyázni rá, hanem a miénk. Ha nem sikerült az nagyon szomorú, fájdalmas, de a mi hibánk.

A kutya által okozott károkért a gazdája a felelős! Ezt meg kéne már érteni, feldolgozni, és minden erővel azon lenni, hogy a kutyánk ne veszélyeztesse sem saját, sem mások testi épségét, sem pedig mások tulajdonát!
Ez nemcsak, hogy a felelős kutyatartás része, de a törvény is így szól!

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy aki állatot tart, az felel azért a kárért, amit az állat másnak okoz. A felelősségét kimentheti, ha bizonyítja, hogy az állattartás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, de ezt az állat tartójának kell bizonyítani.

A szabálysértési törvény szerint, aki a felügyelete alatt álló kutyát felügyelet nélkül bocsátja közterületre, illetve ott, vagy természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja, avagy szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja szabálysértést követ el.

Ne hagyjuk, hogy a kutyánk testi épsége mások jóindulatára, könyörületére legyen utalva.

Mire figyeljünk, amikor a kutyatartás mellett döntünk?

Ismét egy korábbi cikk a régi oldalról 🙂

2014.08.22. 2. bejegyzés

Amikor úgy döntünk, hogy kutyát szeretnénk, akkor az elsők között kerül szóba, hogy milyen fajta legyen?

Fontos a méret, a várható temperamentum, a szőrzet, a cél, amire annak idején kitenyésztették az adott fajtát. Ez utóbbiról gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig nagyon fontos tudni, hogy milyen munkát végzett, mihez alakították a temperamentumát, a testfelépítését. Nézzünk pár példát a teljesség igénye nélkül!
– Vadászkutyák: egy vadászkutya munkája sok mozgással, sok szimatolással, nagy ingerterhelés mellett végzett feladatokról szól, amihez alkalmassá tették a fajta kialakítása során. Ha vadászkutya fajtát választunk, akkor gondoljunk arra, hogy eredetileg sok-sok km-es gyaloglásokra, nyomkeresésre szelektálták, munkára akár hóban-fagyban. Bár sok fajta elveszítette a korábbi munkáját, melyre tenyésztették, az agyuk, a testük azonban ugyanúgy igényli a terhelést, a feladatokat, a mozgást, az igénybevételt. Hogy várhatnánk el tőlük, hogy jól viselkedjenek egy kennelbe zárva, vagy egy udvarban élve ingerek nélkül? A hosszú séták, az engedelmes gyakorlatok, a tárgykeresős játékok, a különböző kutyás sportok tudják pótolni azt náluk, ami az eredeti munkájuk elvesztésével hiányzik az életükből.
– Terelő fajták: szintén komoly igénybevételt jelentő munkát végeztek, nagy távolságokat tettek meg, közben folyamatosan feladatokat kaptak, melyekhez az agyukat kellett használniuk. Tényleg jogos lenne az elvárás, hogy egy lakásban élve csendben várjon a gazdájára 8-10 óra hosszát is naponta, miközben megelégszik napi 3×1/2-1 óra hossza sétával pórázon, egy-egy igazi nagy rohanás, szabad játék, gondolkozást igénylő feladatok nélkül?
– Pásztor kutyák: a pásztor kutyák feladata a nyáj, csorda, ménes őrzése. Illetve a portáé, ahol a gazdák élnek. Jól gondoljuk át tehát, mit várunk, egy őrzésre szelektált fajtához tartozó egyedtől. Azt, hogy csendben heverésszen az udvaron, és hagyja figyelmen kívül az éjszakai neszeket? Mindezt láncon, vagy kennelben élve, séta nélkül? Ez ám az irreális elvárás!
– Őrző-védő fajták: nagyon fontos tisztázni, hogy egy őrző-védő feladatokra szelektált fajta tartásához határozottság és kemény kéz kell. Következetesen, higgadtan, és a szabályokat nagyon komolyan véve érhetjük el azt, hogy hagyja magát irányítani általunk, és hajlandó legyen megtenni, amit kérünk.

A mozgásigény: hogy mennyi mozgásra van szüksége egy kutyának, az egyedi, de a fajta ismerete azért ad támpontot. Vannak kifejezetten nagy mozgásigényű fajták, melyek közül választva nagy eséllyel lesz kutyánk egy igazi “duracell nyuszi”. Az ilyen kutyáknál csak egyet tehetünk, ha boldog és egészséges életet akarunk neki, és kevés bosszúságot és idegességet magunknak: nagyon sokat foglalkozunk vele! Sétálunk, ha az kevés akkor felnőttként futni visszük, dolgoztatjuk az agyát, keresünk közös sportot.
Ha nem kapja meg számára elegendő mennyiségű mozgást, és foglalkozást, akkor rossz szokásokat vesz fel. Ne csodálkozzunk, ha ásni kezd, vég nélkül ugat, rombol, esetleg szökik, csavarog. Tele van levezetetlen energiával, frusztrált a mozgás hiányától. Unatkozik, és próbálja magát szórakoztatni. Nyilván ha ezt maga kell, hogy megtegye, akkor esélyes egy olyan cselekvés, ami nekünk nem feltétlenül fog tetszeni. Ne bízzuk ezt rá! Előzzük meg, hogy túltengő felesleges energiái rossz szokásokhoz vezessenek. Vállaltuk őt, felelősséggel tartozunk érte, és ennek része az is, hogy biztosítjuk a neki való életet.

Méret: át kell gondolnunk, hogy mennyi helyünk van, hogyan tudjuk szállítani, mennyi pénzünk van. Egy nagytestű kutyának sokkal több eledelt kell megvenni. Míg egy kistestű kutyának elég lehet egy 3 kg-os táp 6-8 hétig, addig egy nagy vagy óriás testű kutyának 20 kg is elfogy egy hónapban. A bolha-kullancs elleni kezelés, és a féreghajtók adagolása is testsúly kg-onként történik, illetve a különböző táplálék kiegészítők, gyógyszerek adagolása is ettől függ, így lehet sokszorosa egy kúra vagy kezelés egy nagy testű kutyánál, mint egy kis testűnél. A fekhelyek, a felszerelések, ketrecek, szállítók árai is a mérettel együtt nőnek. A szállítás is gond lehet, ha el akarunk járni vele kirándulni, kutyaiskolába, vagy csak orvoshoz kell vinni. Ezeket mind át kell gondolnunk, mielőtt kutyát hozunk a házhoz, és objektíven kell felmérni a lehetőségeinket.

Szőrzet, nyálzás: nem mindenki tolerálja jól, ha egy kutyának folyton folyik nyála. Márpedig sok fajtára jellemző, hogy ott lóg a “cipőfűző” a szájuk szegletében. Ha van olyan a családban, aki ettől irtózik, undorodik, beszéljük át őszintén, van-e esélye, hogy megszokja. A szőrzettípusok eltérő ápolást igényelnek. Van olyan szőrzet, amit szinte naponta fésülni kell, van, amit trimmelni kell, van amit rendszeresen nyírni. Egy rövid szőrű kutya szőrének gondozásához képest egy hosszú szőrűé sokszoros mennyiségű időt és energiát igényelhet. Illetve vannak olyan fajták, melyeknél fajtára jellemző a szőrzet nyírása, fésülése, és ezt jobb kozmetikusra bízni, ha azt akarjuk, hogy kutyánk tényleg reprezentatív példánya legyen a fajtájának. Ezt szintén át kell gondolni, mennyi időnk, kedvünk van a kutyát fésülgetni, tudunk-e kutyakozmetikusra szánni pénzt.

Nyomott orr: ezt muszáj külön megemlítenem, mert sokan nem is gondolnák, hogy a nyomott orrú fajták milyen hangokkal élnek. Ilyen fajták pl. a mopsz, a bulldogok. Folyamatosan röfögésszerű hangokat hallatnak, és horkolnak! Előfordulhat, hogy van a családban olyan, akit ez annyira zavarhat, hogy a kutyának végül mennie kell. Banális dolognak tűnik, de nem árt ezt is átgondolni választás előtt.

Temperamentum, dominancia:  eredeti céltól függetlenül vannak erőteljesebb, nehezebben irányítható fajták, akik nem fognak bárkit elfogadni iránytóként. Legyünk ebben a kérdésben őszinték magunkhoz, mert sok nehézségtől kíméljük meg magunkat és leendő kutyánkat, ha jól felmérjük, mire vagyunk képesek, mire van időnk, energiánk, lehetőségünk.
Itt van pl. a sokat emlegetett, sokak által elítélt, és megbélyegzett, negatív előítéletektől kísért fajta, a staffordshire terrier. A fajta kialakulása során használták gladiátor kutyaként, és volt olyan cél a szelekciójuk során, hogy részt vegyen viadalokban. Ez tény! Sajnos még ma is nagyon sok helyen előfordul illegális kutyaviadal, melyben gyakori főszereplők a staffik és bull típusú kutyák. Az amerikai staffordshire terrier egy csodálatos fajta. Már rég bebizonyosodott, hogy az a bizonyos “harci kutya” vér, csak rossz kezekben teszi őt veszélyessé. Megfelelő kezekben nagyon jó kutya, és igazi családtag. Csak sajnos nagyon sokuk nincs megfelelő kezekben. Most újra divat a fajta, úton-útszélen botlok beléjük, és sajnos sokszor ijesztő, ahogy gazdáik próbálnak a testi erejüket is bevetve úrrá lenni rajtuk. Nyilván itt nem az erő számít! Hiszen egy négylábú 30-40 kg-os izomgolyóról beszélünk. Itt az a fajta tekintély kell, ami sajnos csak nagyon kevesekben van meg a fajtát tartók között 🙁 És a tisztelet! Tisztelni kell a fajtát. Tisztelni kell az erejét, tisztelni kell az igényeit, a temperamentumát! Aki képes szándékosan verekedésbe küldeni a kutyáját, az nem tiszteli!
Egy dolgot meg kell érteni az ilyen erőteljes, kemény fajtákkal kapcsolatban! Nem valók mindenkinek!

Megtörtént eset: kutyaiskola, két staffi összeugrik, egymásba mélyesztik fogukat, és morogva-hörögve próbálják cibálni egymást. Nyilván az emberek ugranak, próbálják szétválasztani őket, míg az egyik staffi gazdája pánikolva, sírva kiabál. Oké, hát így biztosan nem lehet leállítani egy verekedő kutyát! Mások szétválasztják a verekedőket, vér is folyik, de mindenki jól van. Kivéve a már említett gazdit, aki a kutya nyakába borulva zokog. Na ne!! Ilyen lenne egy tiszteletre méltó vezető, akire a kutyának fel kéne néznie, akire hallgatnia kéne, akinek a viselkedését másolni fogja? Ugye nem 🙁 Labilis, elveszíti a fejét, és egy borzalmasan nagy érzelmi terhet rak a kutyára az egész szituáció végén, amikor a  leginkább  oldania kéne a feszültséget, még ő generálja. A másik, hogy attól, hogy a kutya megsérült még nem biztos, hogy nem volt hibás az egész balhéban. Szóval lehet, hogy nem agyon ölelgetni, simogatni kéne a végén. Mi marad meg egy ilyen helyzet után a kutyában? Feszültség, a gazda részéről gyengeség, pánik, majd dicséret. És ezek után mit várunk el tőle egy hasonló helyzetben? Hogy ne feszüljön be rögtön, ne akarja megvédeni a nyilvánvalóan gyenge gazdáját? Hogy maradjon nyugodt, térjen ki a balhé elől egy jó konfliktus kezeléssel? De ezt kitől kéne megtanulnia? A pánikoló, labilis gazdájától?

A fenti eset miatt a staffikra tértem ki jobban, de minden fajtában vannak egyedek, akikre szintén igaz, hogy ha te nem tudsz higgadt, nyugodt, határozott lenni, ha nem vagy következetes, nem tartasz szabályokat és rendet, akkor a kutya nem fog komolyan venni! És ha egy kutya nem vesz komolyan, akkor nem nézi ki belőled, hogy alkalmas vagy eldönteni, mi a jó kettőtöknek, hogy meg tudod védeni magatokat, és megítélni, melyik helyzet veszélyes, melyik nem, és mikor hogyan kell reagálni. Ekkor ő veszi a kezébe, bocsánat a mancsába a dolgokat! Ez pedig veszélyes. Ön és közveszélyes! Kistestű kutyáknál sokszor inkább csak önveszélyes, nagytestűeknél közveszélyes is!

A mi dolgunk felmérni a lehetőségeinket, a mi dolgunk tájékozódni a választás előtt, és felkészülni a kutya érkezésére. Ha már nálunk van a kutyánk, akkor a mi felelősségünk, hogy neki való élete legyen mellettünk, hogy biztonságban legyen ő is és a környezete is. Ha kialakult egy rossz szokás, és tenni akarunk ellene, akkor legyünk hajlandóak változtatni, a problémákat meg kell oldani, de ezt is csak mi tehetjük meg. Előbb nekünk kell változni, és változtatni, kutyánk csak ezután fog.

Kutyázás alapjai

Folytatásként egy két évvel ezelőtti bejegyzésem a régi oldalamról.

Blog 2014.08.11. 1. bejegyzés

Arra gondoltam, hogy mintegy blog-szerűen, ahogy időm engedi összeszedem sztorikkal illusztrálva, hogy mit tartok fontosnak a kutyatartásnál. Nem fontossági sorrend lesz, mert ezek a dolgok egyformán szükségesek egy kutyának ahhoz, hogy harmonikus kapcsolatban legyen a gazdájával, és nyugodt legyen az élete.

Kell egy kiegyensúlyozott, stabil gazda. A kutyák különböző jeleket vesznek tőlünk, amiket hol szándékosan, hol a tudtunkon kívül sugárzunk feléjük. Ebből kialakítanak egy képet a családról és a saját helyükről a családban. Ha azt érzik, hogy az őket vezetni akaró ember gyenge és labilis, illetve ha olyan jeleket kapnak, ami alapján azt hihetik, hogy ők irányítanak minket, akkor nagy valószínűséggel ők igyekeznek átvenni a vezetést. Minél dominánsabb típusú kutyáról van szó ez annál biztosabb, és akár veszélyesebb. Ön és közveszélyes is lehet. Ilyenkor a kutyánk elkezdi saját kútfőből megoldani az általa problémásnak gondolt helyzeteket. És nem biztos, hogy minden veszélyes, amit ő annak gondol, nem biztos, hogy mi is úgy akarnánk megoldani a helyzetet, ahogy ő. De ha nem jó a kapcsolat, ő nem várja meg, mi mit akarunk és leállítani sem könnyű. Aki nem tud határozott lenni, és nem tud erőt sugározni, azt a gazdát nagyon esélyes, hogy a kutyája nem fogja komolyan venni. Amikor azt látjuk, hogy a kutya kihúzott testtartással, magasra emelt fejjel, farokkal a póráz végén lobogó gazdájával sétál arra, amerre kedve tartja, jelöl minden bokornál, vizelés után hátrakapar erőteljesen, büszkén szétszórva a szagát a vélt ellenségeknek üzenve, akkor ez árulkodhat arról, hogy ott nem a gazda az aki a közös életet irányítja.
Én szeretem, ha a kutyáim tisztelnek és szót fogadnak nekem. Úgy szeretek együtt élni velük, hogy minden helyzetben tudjak rájuk hatni. És ezt igyekszem a lehető legkevesebb fizikai kényszerrel elérni. Ha már egészen pici kortól úgy neveljük kutyánkat, hogy megadjuk neki azt a biztonságérzetet, nyugalmat, határozott irányítást, amire szüksége van, akkor van a legnagyobb esélyünk, hogy a kamaszkori hormontombolás (amikor is a legnehezebb velük) után kialakul egy mindkét fél számára kellemes, élhető kapcsolat.
Ha már túl vagyunk ezen az időszakon, akkor sem késő elkezdeni egy újfajta hozzáállást kifejleszteni magunkban, és új módon foglalkozni a kutyánkkal, mert megfelelő kitartással és elszántsággal komoly fejlődést tudunk elérni. De csak akkor, ha nem tévesztjük szem elől, hogy több idő lesz, mintha kölyökkorban kezdtük volna el, hogy sokszor évek óta berögzült rossz szokásokat kell megváltoztatnunk, és a kutyánk szemében olyan bizalmat kell elérnünk, amit elvesztettünk már korábban. Tehát nem a nulláról indulunk, hanem mélyebbről. Egy olyan új pozíciót kell felvennünk a kutya szemszögéből nézve, ami korábban nem volt meg. Idő kell, míg kutyánk elhiszi, hogy mi igenis képesek vagyunk dönteni, jól dönteni, hogy mi meg tudjuk védeni őt is és magunkat is, képesek vagyunk vezetni a csapatunkat. Egy nem éppen domináns egyednek ez valójában megkönnyebbülés, mert előtte ő, belső késztetéstől vezérelve úgy érezte, hogy ezt a pozíciót magára kell vállalnia, jobb híján, mert valakinek irányítani kell, miközben nem is alkalmas rá. És ez frusztráló, stresszes élet így neki.

Ahhoz, hogy a kutyánk szemében azok legyünk, akik szeretnénk több dolog is kell.
– Megfelelő jelek sugárzása a kutya felé. Megfelelő testtartás, megfelelő kommunikáció.
– Sok gyakorlás. Kitartás. Nagyon nagy kitartás.
– Következetesség. Bármit várunk el a kutyánktól, tartsuk magunkat ahhoz. Ha mi nem tartjuk be a szabályainkat ő miért tenné?
– Határozottság. Egy kutyát a bizonytalansággal leginkább összezavarni lehet. Bármit kérünk, várunk el tőle, döntsük el és onnantól legyünk egyértelműek.

Ami pedig nagyon fontos! Az önbizalom, és magabiztosság. Ezek az élet minden területén jól jönnek, de egy domináns, problémás kutyánál egyenesen nélkülözhetetlenek. A legtöbb kutyát el lehet rontani azzal, ha rá vetítjük belső gyengeségünket. Ha szerencsénk van, és nem egy domináns, agresszív típusról van szó, akkor “csak” rossz szokások kialakusa várható. Szeparációs szorongás, rombolás, túlzott kötődés.

Ne feledjük a kutyánknak nem dolga, hogy a lelkünket ápolgassa, és összekaparjon minket romjainkból. Persze előfordul, hogy rossz a hangulatunk, és a kutyánk felvidít minket, hozzánk bújik, és megnyugszunk. Már meglévő jó kapcsolatnál ez nem baj! De nem sírhatjuk ki magunkat folyton a “vállán”, nem várhatjuk, hogy az érzelmi ingadozásainkat értse és helyén kezelje, főleg pedig megoldani nem fogja őket. Neki az a jó, ha egy kiegyensúlyozott, nyugodt ember áll mellette, aki kiszámítható számára és biztos pont az életében.
Nem csak a kutyánk miatt jó, ha elkezdünk jobban foglalkozni magunkkal, és építgetni kezdjük a belső erőnket, fejlesztjük önbizalmunkat és személyiségünket. Az élet minden területén nyerünk vele. A társas kapcsolatok, a munka terén is.

Azt gondolom, hogy akinek gondjai vannak a kutyájával, annak nagyon komoly és őszinte önvizsgálatot kellene tartania, és elgondolkozni azon, hogy milyen szerepe lehet neki magának a probléma kialakulásában. Egy körültekintő kutyás szakember elsősorban nem a kutyát fogja kezelésbe venni, hanem a gazdát. Amint a gazda megértette, mi vezetett a problémához, és min kell változtatni, hogy a kutya problémái javuljanak, el lehet kezdeni kialakítani az új szabályokat, hozzáállást, és felépíteni a gyakorlás tervét. És mellette nagyon érdemes elkezdeni valamilyen önfejlesztő módszer alkalmazását is. Szerencsére bőséges szakirodalom, tanfolyamok, módszerek állnak rendelkezésre ehhez.

Merjünk kérni segítséget! Ha már gond van a kutyával, az azt jelenti, hogy valamit nem jól csináltunk. Tehát változtatni kell. Egy szakember, aki kívülről lát minket, talán objektívebben meglátja, hol a probléma. És tanácsot is tud adni, hogy min változtassunk, mit tegyünk, mit hogyan gyakoroljunk. Tud segíteni a kivitelezésben, figyelemmel kíséri a fejlődést, ha az első módszer esetleg nem válik be, ajánl másikat. Ha viszont nem csináljuk, amit mond, akkor eredmény sem lesz.
Amit nem tesz meg helyettünk az oktató:
– Nem fogja kivívni a vezető, irányító szerepet helyettünk. Csak a maga számára tudja ezt megtenni, helyettünk nem. Tanácsaival segít, bátorít minket, de ha nem tesszük, amit kell, akkor nem lesz változás.
– Nem foglalkozhat a kutyánkkal helyettünk. Van, amit jó, ha megalapoz, elkezd, de annak fog működni a kapcsolat, aki az időt, energiát belefekteti. Ha mindent az oktatóval akarunk csináltatni, akkor lesz egy kutyánk, aki egy tök jó társ és szófogadó, csak éppen nem nekünk! Nem spórolhatjuk meg a közös munkát, ha mi akarjuk a jó kapcsolatot a kutyánkkal.
– Nem lehet magabiztos helyettünk. Az nagyon jó, ha az oktató magabiztos, és határozott, sőt legyen is ilyen! De nekünk is azzá kell válnunk. Az oktató adhat tanácsot, sokat segíthet, ha elmeséli, nála ez hogyan alakult. De attól, hogy ő magabiztos, a kutyánk nem fog minket annak látni. Ezt is nekünk kell felépítenünk magunkban.