A kutya és a falkavezér

Aki kutyázik, az gyakran találkozik a falka, falkavezér kifejezéssel. Sokan bírálják azt a hozzáállást, hogy a kutyának a gazdája legyen a falkavezére, míg sokan így tartják helyesnek, és csupa fizikai eszközzel próbálják ezt elérni. Az én véleményem az, hogy akár tetszik, akár nem a kutya egy társas lény, falka állat, mint az őse a farkas. A farkasoknál két egyedet is falkának tekintünk. Ahogy kutyánál is alkothat egy kutya és a gazdája is falkát. A falka pedig csak akkor működik normálisan, és akkor fenntartható hosszútávon, ha rend van. Szabályok vannak, mindenki tudja a helyét és a feladatát benne.
És ami nagyon fontos, hogy van egy vezetője. Egy vezető, aki felelős a falka minden tagjáért, aki a döntéseket meghozza, aki gondoskodik a túlélésről azáltal, hogy élelmet, vizet, biztonságot nyújt a tagoknak. Természetesen ehhez ész kell, nem csak erő, és dominancia. Egyáltalán nem alkalmas mindenki a vezetői szerepre, mert ez egyáltalán nem könnyű és nem stresszmentes feladat. A rendet fent kell tartani, és meg kell védeni a falkát. Ami a gazdák előnye a kutyákkal szemben, hogy mi emberek, tudatosan dolgozhatunk a hiányosságainkon, és ha eredetileg nem is voltunk alkalmasak, gyakorlással azzá tehetjük magunkat.

Szabályok

A kutya szabálykövető lény. Ez is a falka életmódból ered. Egy falka akkor működik, ha mindenki tudja a helyét és teszi a dolgát, tehát, ha világos szabályrendszer van felállítva, akkor a kutya tudja a határokat, és ki tudja számítani a következményeket. A szabályokat a vezető állítja fel, és tartatja be. Ehhez elszántnak és következetesnek kell lennie. Amit egyszer kijelölt, azt el is várja, és reagál a hibákra. Ha kell büntet is a szabályok áthágása miatt.

Milyen egy vezető?

A jó vezető higgadt, kiegyensúlyozott. Gondolkodik és ésszel oldja meg az adódó problémákat. Következetes. Stabil, nyugodt. Az általa felállított szabályokban kérlelhetetlen. Ha büntetni kell, büntet. Nem érez lelkiismeret furdalást a tettei miatt, nem sajnálkozik, nem kér bocsánatot, nem idegeskedik. Gyorsan, határozottan dönt, és vállalja a döntése következményeit. Magabiztos a döntésében, még akkor is ha később máshogy dönt.

A kutya, mint vezető

A kutyáknak van egy belső késztetése, ami szerint vezető kell a falka élére. Ha nem látnak a falkában erre alkalmas egyedet, akkor felvállalják ezt a szerepet, még akkor is, ha amúgy ez nem nekik való. A legrosszabb, hogy érzik ők, hogy nem nekik való, indokolatlanul sokat stresszelnek mert, olyan feladatba vannak belekényszerülve, amire alkalmatlanok. Egy bizonytalan, ijedős túlérzékeny kutya nem alkalmas erre, mégis önként vállalja, ha úgy érzi, hogy muszáj. Egy dominánsabb erőteljesebb vezetésre inkább alkalmas kutyával az együttélés lehet nehezebb, ha engedjük őt a vezető szerepbe. A mi emberi világunkban nem feltétlenül fog jó döntéseket hozni, előfordulhat, hogy védeni akar minket, amikor nincs is valós veszély. Elhagyja engedély nélkül a területet, ezzel veszélybe sodorva magát. Nem viseli jól, ha magára marad, mert kikerülünk a felügyelete alól, és így nem tud minket megvédeni, ami amúgy nem is kéne, hogy az ő dolga legyen. Ő állítja fel a szabályokat, és szélsőséges esetben még helyre is teszi a gazdáit, ha nem az ő szabályai szerint viselkednek. Hiszen a vezető dolga a szabályokat meghozni és betartatni. Sok kutya egészen megnyugszik, és kisimul, amikor a gazdái végre a sarkukra állnak és átveszik a kutyától ezt a számukra sokszor egyáltalán nem kényelmes szerepet. Ilyenkor a kutya rábízhatja a gazdájára magát, nyugodtan követheti mindenben, mert 100%-ig megbízhat benne, nem kell megvédenie, de teljes biztonságban érezheti magát, mert tudja, hogy ha kell a gazdája meg fogja védeni, és nem hagyja magára. Megad neki mindent amire szüksége van. Arról nem beszélve, hogy egyre kevesebb lesz a konfliktus is, ahogy kezdi elfogadni az új felállást.

Az emberi vezető képesség

Fontos észben tartani, hogy mint már említettem, lehet gyakorolni, és alkalmassá tudunk válni a szerepre a kutyánk szemében is. Ami lényeges különbség, hogy a kutyák, mint természeti lények nem követnek labilis vezetőket. Erre csak az ember képes, sőt a labilis kutyáját is képes követni, legalábbis a kutya olyan jelzéseket kap, amiből ezt szűri le.
Fontos a személyiségünk fejlesztése, és a tudatosság. Legyünk pontosan tisztában azzal, hogy mit, miért csinálunk, legyen világos célunk. Ismerjük meg és gyakoroljuk be a szükséges technikákat, amik segítségével a kutyánk elkezd végre követni minket, elkezdi elfogadni, hogy mi irányítunk, és mi mondjuk meg, hogy mi legyen, neki meg szót kell fogadni.
Számtalan módja van annak, hogy mi legyünk, aki a kisebb, vagy akár nagyobb falkánk élére tudjunk állni. Én a leginkább a “vértelen hatalom átvételben” hiszek, hogy a fizikai erőszakot a lehető legritkább és a legvégső esetben kelljen használni.
Nem tudjuk erőből legyőzni és megtörni a kutyát, és nem is kell. Nem attól fog elfogadni és tisztelni minket, hogy mekkora pofonokat tudunk kiosztani. Ez legyen az utolsó eszköz, amihez nyúlunk. Nekünk kell megtanulnunk az ő nyelvüket, és azon kommunikálni a kutyánkkal. Keressünk jó kutyaiskolát, szakembert, aki segít ezen az eszközök megismerésében és helyes használatában. Tanuljunk és gyakoroljunk sokat. Ezt senki nem teszi meg helyettünk.

Az emberi oldal

Azt tartsuk szem előtt, hogy ahhoz, hogy tényleg, igazán alkalmassá váljunk a feladatra, amit egy vagy több kutya irányítása jelent, nem csak a kutyás trükkök és technikák kellenek. Fontos, nélkülözhetetlen, de nem elég.
Fejlesztenünk kell magunkat. Keresnünk kell a lelki békénket, meg kell tanulnunk kezelni a stresszt. Le kell tudunk vezetni a feszültségünket, természetesen nem a kutyán. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni bármilyen helyzetben, tudnunk kell nyugalmat sugároznunk a kutyánk felé akkor is, ha ő feszült, izgatott, meg van ijedve, fél. Határozottnak kell mutatnunk magunkat és magabiztosnak.
Ne legyünk gyengék, kétségbeesettek, bizonytalanok. Vagy legalábbis minél ritkábban a kutya jelenlétében.A sajnálat sem segít, azzal a kutya nem tud mit kezdeni, összezavarjuk vele. Ne ébresszük fel benne a kétséget, hogy biztosan ránk bízhatja-e az életét feltétel nélkül.
Figyeljünk más kutyásokat, hogy kinek milyen a viszonya a kutyájával, hogy viselkedik a kutyája. A nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott embereknek a kutyájuk is hasonló. Bizonyos kutyák nagyobb határozottságot, és nagyobb fegyelmet igényelnek. Van, ahol nem elég kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak, hanem nagyon magabiztosnak és céltudatosnak is kell lenni.
Az már érett személyiségre vall, ha valaki képes felismerni, hogy ő maga milyen típus, milyen kutyát képes az irányítása alatt tartani, és ehhez mérten választja ki már a fajtát is.

Talán túlzásnak hangzik, hogy ekkora hangsúlyt kell fektetnünk saját magunkra a kutyázás miatt, de úgy gondolom, hogy így tudjuk megadni a kutyánknak mindazt, amire szüksége van. Ő egy élőlény, nem játék, mi vállaltuk őt, mi hoztuk be az életünkbe, családunkba, “falkánkba”, kezdjük ott a kapcsolatunkat, hogy felelősséget vállalunk érte, és megtanuljuk azt a szerepet, ami a vezetéséhez kell.
A kutyázás egy nagyon jó önismereti utazás, ha hajlandóak vagyunk figyelni, tanulni, fejlődni, akkor az életünk minden területén pozitív változásra, komoly személyiségfejlődésre számíthatunk. Ez egy folyamat, tanulási folyamat, aminek soha nincs vége, minden kutyánktól tanulunk valamit, van, amikor könnyűnek érezzük, van amikor nehéznek. Mindenki tanulja, mindenki elkezdi valahol és eljut valameddig. Az már csak rajtunk múlik, hogy mi meddig.

 

Képek: www.pixabay.com

Farkaskaland

Fantasztikus élményben volt részem a 2016-os év végén. Lehetőségem nyílt ellátogatni a Veresegyházi Medveotthonban élő farkasokhoz.

Két kézből nevelt farkashoz mehettünk be, Mirához és Lobhoz. 7 hónapos, kézből nevelt, farkasok, akiknek folyamatosan zajlik az emberekhez szoktatása. Előre szervezett formában zajlanak látogatások, egy időben 5 idegen felnőtt mehet be a farkasok kifutójába a gondozók felügyelete mellett.

A belépést megelőzi egy tájékoztató, elmondják, hogy mire kell figyelni, mit szabad, mit nem. Átalakítják az öltözetünket is, ha szükséges. Sálat, sapkát, kilógó ruhadarabokat, műszőrmés ruhákat le kell venni, mint ahogy az ékszereket, órát is. A zsebeinket ki kell üríteni, a felső ujját csuklónál beszűkíteni, hogy ne lógjon a kezünkre. Azt már sajnos csak ott tudtuk meg, hogy a farkasokat izgatják a susogós ruhák, mint amilyenek a sínadrágok, vízhatlan kabátok. Magunk mellett lógó karokkal, felfelé fordított tenyérrel belépünk, majd nyugodt lépésekkel oda megyünk a dobogóhoz, ami kifejezetten az ilyen ismerkedések segítésére szolgál, arra ugranak fel a farkasok, hogy egy magasságban legyenek a fejünkkel. Megtudjuk, hogy szabad a szemükbe nézni, nem okoz gondot, viszont ne nyúlkáljunk feléjük, különösen a fejükhöz ne, hagyjuk, hogy ők szagoljanak meg, ők keressék a kontaktust velünk. Majd ha már túl vannak a kezdeti izgatottságon, és nem vizslatnak minket annyira, akkor meg lehet simogatni a hasukat. A gondozók adagolni fognak a tenyerünkbe száraz tápot, azzal kell etetni őket, lehetőleg egyesével, de ha úgy sikerül, akkor csak kinyitjuk a tenyerünket, utóbbi annyira nem jó, mert hamar fogy a táp, és tömjük őket, amire viszont nincsen szükségük. Telefont nem vihetünk be, semmi nem lehet sem a kezünkben, sem a zsebünkben. Szerencsére azért készültek képek 🙂 A gondozó elkérte egyikünk telefonját, és ő maga csinált rólunk képeket.

A megbeszélt módon beléptünk a kifutóba, odamentünk a dobogóhoz, és körbe álltuk. A farkasok közben végigszagolgattak minket, majd felugrottak a dobogóra. Közben kiosztásra kerültek az első adag tápok, és megmutatták, hogy adjuk oda. Lépjünk jó közel, hogy ne kelljen nyújtózniuk, és ne essenek le közben, meg azért is közel kellett állnunk, hogy rendesen meg tudjanak szagolgatni minket.
Közben a gondozó, akinek a vezetésével érkeztünk ontja ránk az információkat, próbálok figyelni, de közben lekötnek a farkasok, meg az egész helyzet. Az élmény, hogy ott vagyok két farkas közelében, a tenyeremből esznek, érzem a fogukat a bőrömön. Lenyűgöző pillanatok. Hátborzongató, és csodálatos. Van bennem tartás az állatoktól, nem érzem teljes biztonságban magam, ugyanakkor igazán veszélyben sem.

Aztán jön az, amitől a gondozók tartottak, kikezdik egyikünk kabátját. Mira elkezdi tépni Ági kabátján a zsebet, először csak olyan finoman, aztán már határozottan. Persze leállítják, de annyira próbálkozik, hogy Áginak ki kell mennie, és a gondozó a pulóverét adja rá. Bár előtte mondja, hogy valószínűleg már mindegy, mert már rákattant. Egy darabig nincs gond, de aztán csak megfogta a farkas a pulóver ujját, Ági kezével együtt, ami fájhatott volna, ha nincs ennyi pulóver rajta. Aztán egy gyors, határozott mozdulattal odarántotta a dobogóhoz, az viszont tényleg fájt neki 🙁 Szerencsére Ági rutinos kutyásként higgadt maradt, ellentartott, és nem mutatott ijedtséget. Egy pillanat volt az egész, a gondozó rögtön beleavatkozott, elkapta az orrát helyre tette, Mira rámorgott, még egy párszor megfogta az orrát, majd amikor abbahagyta az ellenkezést, elkezdte etetni, és közben elmondta, hogy Mira két hete kezdte el a susogós ruha cibálást, dolgoznak azon, hogy leszoktassák, de nem könnyű, mert nem érheti erős rossz élmény az emberek közelében, a lehető legfinomabban kell tiltani, és sokat jutalmazni.
Felmerült a kérdés itt, hogy egy-egy ilyen rámorgás, ellenkezés nem csap-e át nyílt agresszióba. Azt a választ kaptuk, hogy itt megállnak, ennél nem mennek tovább. Persze a gondozónak dominánsnak kell maradni, ez fontos.

 

Kicsit később, amikor már a farkasok nyugodtabbak, akkor megengedik, hogy a hasuk alját érintsük, megsimogassuk. Mirán úgy tűnik, hogy élvezi, tartja oda a hasát, aztán egészen elengedi magát, le is feküdt egy időre. Fura tapintású a bundájuk, nem selymes, de nem is annyira durva, és ami még fontos, hogy nemhogy nem büdösek, de egyáltalán nincs semmi szaga a bundájuknak.

 

Sok dolgot megtudunk a farkasfalka működéséről. Van egy alfahím, aki a falka élén áll, ő a legokosabb hím, és van egy alfanőstény, az a nőstény, aki szaporodik. Az alfanőstény a legdominánsabb, legerősebb nőstény, végig verekedi magát a többi nőstényen az alfa helyért. Nem engedi a többi nőstényt szaporodni, veri őket, ha megpróbálják, általában annyira intenzív a jelenléte, hogy a többi nősténynek leáll az ösztrogén termelése. Az viszont tévhit, hogy csak az alfahím szaporodhat, az alfanőstény több hímmel is párosodik, a bétával, meg a 3.-4. helyen lévőkkel is.
Az alfahímet könnyen leváltják, és mindig csak a béta követheti, a 3.-4. helyről próbálkozókat leverik a többiek, nem engedik.


Akik még nagyon meghatározók a farkas falkában azok az omegák. Ők amolyan boxzsákok, van, hogy egy-egy omegára annyira rámegy a falka, hogy megölik. Itt a medveotthonban lévő falkában igyekeznek kiemelni még ezelőtt az omegát. Ha már nagyon sérült, és veszélyben az élete, akkor altatólövedékkel meglövik, és kihozzák. Felépülés után átkerülnek a medvékhez, vissza már nem lehet helyezni őket, mert azonnal megölnék. A medvéknél 12 ilyen kiemelt omega lakik, nyilván köztük is van valamiféle hierarchia, de viszonylag békében élnek a medvék között.

Mira és Lob kifutója mellett egyik oldalról Timber farkasok élnek ketten egy szürke farkassal, másik oldalról pedig a vad falka a szomszédjuk. Miközben bent voltunk a körülöttünk lévő kifutóban zajlottak az események. A nagy falka omegázott, a gondozók így nevezték, szóval űzték, tépték az egyik omegát, aki már meg is volt sérülve. Ezért ott volt az orvos, aki járta körbe a kifutókat, hátha meglátja. A Timber farkasok kifutójában mindig lehetett már jó előre látni, ha közeledett az orvos, teljesen megváltozott a viselkedésük, izgatottak lettek, lecsapott farokkal a kifutó ellenkező végébe húzódtak. Mint megtudtuk volt már élményük az orvossal, ő lövi meg őket altatóval, amikor kezelésre szoruló sérülés van, vagy amikor ivartalanítanak.
A viselkedésük másodpercek alatt ragadt át Mirára és Lobra, ugyanúgy kezdtek viselkedni ők is, pedig nekik semmi saját tapasztalatuk nem volt az orvossal. Hihetetlen, ahogy kommunikálnak, és ahogy átveszik a hangulatot egymástól.

A timbereknél volt pár csörte, amíg ott voltunk. Hátborzongató látvány, ahogy az egyik farkas helyreteszi a másikat. Nagyon hangos és látványos, de az esetek többségében nem jár sérüléssel. Hatalmas hörgés-morgás, maga alá nyomja, fölé áll, a másik megadja magát. A morgásuk is egy élmény, annyira más, mint egy kutya morgása. Mély, hangos, fenyegető, és más a jelentése is, mint egy kutyánál. Nem feltétlenül a harapást előzi meg, sőt többségében nem követi harapás. Figyelmeztetés a másiknak, hogy valami nem jó, amit csinál.

De vissza Mirához és Lobhoz. Tudnak egy trükköt, amit mi is kipróbálhattunk. Az ajkunk közé fogtunk egy falatot, és két oldalról a fejünkre mutattunk, erre a jelre kiveszi a falatot a fogaival, de olyan óvatosan, hogy nem okoz sérülést. Éreztem a fogát a számon, de nem fájt. De ez is egy nagyon nagy élmény volt 🙂

 

 

Közben egyszer Mirának az én kabátomat is sikerült megfogni, belekapaszkodott a fogával a hasam környékén, és olyan erővel fogta, hogy a gondozó csak úgy tudta kivenni a szájából, hogy kiszakadt. Érdekes érzés, amikor egy farkas cibálja rajtad a ruhát 😉 Éreztem a roppant erőt, a kiszolgáltatottságot. Meg abba belegondolni, hogy ugyanennyi időbe telt volna neki a hasfalammal együtt megfogni és kitépni. Nem akarta, ezért nem tette, de ez csak rajta múlt semmi máson.

 

 

 

Sok témát érintettünk, próbáltam minél többet megérteni, megjegyezni, felfogni de közben megélni a pillanatot az élményt is. Ami nagyon nagy hatással volt rám, és nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehettem. Szuper nap volt, és minden perce megérte 🙂