Kutyatartói felelősség

Folytatás egy 2015. márciusi írásommal. Mindig aktuális a téma!

Kutyatartói felelősség

Beszéljünk egy kicsit róla. Folyton szembetalálom magam azzal, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában vele, hogy kutyatartói minőségükben ŐK A FELELŐSEK kutyájuk testi épségéért, kutyájuk és környezetük védelméért, és a kutyájuk által okozott károkért. Utóbbi anyagi kártérítés is lehet. Nem is kevés!

Felelősség kérdése

Ha magunkhoz veszünk egy kutyát-megvásároljuk, örökbe fogadjuk, befogadjuk-akkor onnantól kezdve felelősséggel tartozunk érte. A mi dolgunk gondoskodni a táplálásáról, egészségének védelméről, ha megbetegszik, a gyógyíttatásáról, az igényeihez igazított életmódról.
Ebbe beletartozik az, hogy számára biztonságos környezetben tartjuk, gondoskodunk az igényeinek megfelelő mennyiségű mozgás lehetőségéről, a megfelelő szocializációról (fajtársakhoz, más állatfajokhoz, emberekhez, járművekhez, városi környezethez).
A mi felelősségünk megakadályozni, hogy mások tulajdonában kárt tegyen, mások testi épségét veszélyeztesse. Ha mégis megtörtént a baj, akkor az okozott kárért nekünk kell vállalni a felelősséget.

Amiről sokan hajlamosak megfeledkezni, az az, hogy a gazda feladata megakadályozni, hogy a kutyája egyedül, a felügyelete nélkül tartózkodjon az utcán. Ha a kutya elcsavarog, akkor amellett, hogy folyamatos veszélyben van (elütheti egy autó, bánthatják, más kutyák megtámadhatják), ő is csinálhat kárt másnak. Például, haszonállatot ölhet meg, mások kerítését megrongálhatja, megtámadhat embereket, más kutyákat. Ilyenkor az első kérdés, hogy mit keresett ott a kutyánk a felügyeletünk nélkül?

Kié a felelősség?

Tegyük fel, hogy kutyánk elcsavargott, és kilépett egy autó elé. Az autót vezető próbált megállni, de nem sikerült, mert túl hirtelen lépett ki, vagy nem tudta elkerülni anélkül, hogy ne csinálna tömegkarambolt. A kutyánk megsérül, akár bele is halhat, ami szörnyű.
DE! Az autós a legtöbb ilyen esetben nem tehet róla. Nyilván nem akarta elütni, nem akart ártani neki, de nem tudta elkerülni. Nyilván nem akart sem másnak, sem pedig saját magának kárt! Mégis lett kára. Az autója megsérült, ami típustól, évjárattól, a kár mértékétől függően pár ezer forinttól akár több százezer Ft is lehet. És szerencsés, ha csak az autója sérül meg ő maga nem!
A baleset nem történt volna meg, ha a kutya nem kóborol egyedül és nem lép ki az autó elé. Ha gondoskodtunk volna a biztonságáról, és megakadályozzuk, hogy egyedül kószáljon, akkor ez az egész nem történik meg.
A kutya gazdája a felelős a kárért, amit a kutyája okoz. Tehát ebben az esetben az autós akár a rendőrséghez is fordulhat, hogy érvényesítse jogait. És igazat fognak neki adni! Végül helyt kell állnunk a kutyánk által okozott kárért.

Egy autóstól persze elvárható, hogy igyekezzen mindent megtenni, hogy ne üsse el, a legtöbben meg is teszik. Én például ha kutyát látok az út széléhez közel, egyből azt nézem, hogy pórázon van-e, ott van-e a gazdája, ha igen, akkor kontroll alatt tartja-e? Ha egyedül van leveszem a lábam a gázról, lassítok is, ha az út felé tart. Ha meg az úton van, akkor egészen lelassítok, és igyekszem biztonságban elmenni mellette. Miközben azon tűnődöm, hogy a szerencsétlen jószág mi a frászt keres ott egyedül, hol a gazdája és miért teszi ki ekkora veszélynek?
De mindenki pontosan tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már nem lehet kikerülni. Túl gyorsan történik, és megvan a baj.
Ha az autós is hibázik, nem figyel vagy túl gyorsan megy, az nem mentesít minket az alól, hogy felügyelet nélkül volt az utcán a kutyánk. És ha belehal a sérüléseibe, nem fogja visszahozni, ha bebizonyítjuk, hogy az autós nem 50-el ment, hanem 70-el.

Ha egy kutyát az úttesten elütnek, akkor az minden esetben a gazdája hibája. Mit keres a kutya az úttesten? A felügyeletünk alatt nyilván nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy biztonságosan közlekedjünk vele és ne kerüljön az autók elé, ha nem velünk van, akkor mit keres egyáltalán az utcán egyedül?

Másik példa: a kutyánk csavargás közben bemászik egy udvarra, és megöli az ott élő haszonállatokat, például baromfit. Tetten éri a tulajdonos, mire a kutya fenyegetően lép fel vele szemben, sőt esetleg támadólag.  A kutyánk éppen vadászott, zsákmányt ejtett, és valaki fenyegeti az ő zsákmányát. Azért elég esélyes, hogy megpróbálja megvédeni, nem? Mit fog tenni a tulajdonos? Próbálja megvédeni magát, és megakadályozni a kutyát a további mészárlásban. Kell válogatnia az eszközökben? Kell mérlegelnie? Előfordulhat, hogy pánikba esik, és túlzott erőszakot alkalmaz? Felróható neki, ha megijed, és agyonüti a kutyánkat?
Megtörténik-e ez az egész, ha a kutyánk biztonságban otthon tartózkodik? Nyilván nem. Ki a felelős?

Sok kutyás nagyon-nagyon nagyfokú empátiát vár el a környezetétől, a “nem kutyásoktól”, elvárja, hogy tekintettel legyenek a kutyájára, és mégis megdöbbentő, mennyire nem képesek empatikusnak lenni másokkal. Elképzelni sem tudják (meg sem próbálják), hogy milyen érzés lehet, amikor valakinek az udvarában egy kutya vérengzik, majd véres pofával felé indul. Ki hogy reagálna ebben a helyzetben? Persze mondhatjuk, hogy én biztosan nem tennék kárt a kutyában, és agyon nem ütném, csak el akarnám zavarni, de ez csak akkor derül ki, ha valóban átéljük ezt.
Én magam azt gondolom, hogy túlzás agyonütni, és megpróbálnám egyéb, enyhébb módon megállítani. De nem gondolom, hogy mindenki így gondolkozik, és egy “nem kutyás “, aki nem ismeri a kutyákat, nem hinném, hogy tudja mit kéne tennie egy ilyen helyzetben. Az első nyilván, hogy a saját testi épségét, majd a tulajdonát védeni próbálja. És teszi, ami először eszébe jut. Biztosra akar menni, és nem kockáztat egy idegen állat védelmének érdekében. Van, akit nem is érdekel igazán, hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy “csak egy kutya”. Nyilván az is bűncselekmény, ha egy idegen kutyát elpusztít valaki, de ez nem fogja visszahozni a kutyánkat! És a mi felelősségünk lett volna megelőzni a bajt!

Miért kell egy kutyának ilyen helyzetbe kerülnie? Egy kérdést kell eldönteni csak! Kinek a felelőssége, hogy a kutya egyedül csavargott? Persze vannak balesetek, elszakad a póráz, kibújik a nyakörvből, kifújja a szél a kaput, nem jól zárjuk be, vagy valaki rosszakaró szándékosan kiengedi. De a mi dolgunk, az is, hogy ezt ne tegyük lehetővé! A kapunkat ZÁRVA kell tartani. Kulcsra  zárva, hogy heccből se nyisson be senki, majd hagyja úgy. Más eset, amikor feltörik a zárat, szándékos rongálással, ez is egy bűncselekmény, ilyenkor a felelős az elkövető.
Egy baleset után, amikor úgy érezzük, nem mi vagyunk a hibásak, kérdezzük meg magunktól, hogy biztosan mindent megtettünk-e a kutyánk biztonsága érdekében. Fogadjuk el, hogy hibáztunk, aminek a kutyánk itta meg a levét, és ne a felelősöket keressük, hanem tanuljunk belőle. Ne mutogassunk másokra, nem ők a kutyánk gazdái, nem az ő dolguk vigyázni rá, hanem a miénk. Ha nem sikerült az nagyon szomorú, fájdalmas, de a mi hibánk.

A kutya által okozott károkért a gazdája a felelős! Ezt meg kéne már érteni, feldolgozni, és minden erővel azon lenni, hogy a kutyánk ne veszélyeztesse sem saját, sem mások testi épségét, sem pedig mások tulajdonát!
Ez nemcsak, hogy a felelős kutyatartás része, de a törvény is így szól!

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy aki állatot tart, az felel azért a kárért, amit az állat másnak okoz. A felelősségét kimentheti, ha bizonyítja, hogy az állattartás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, de ezt az állat tartójának kell bizonyítani.

A szabálysértési törvény szerint, aki a felügyelete alatt álló kutyát felügyelet nélkül bocsátja közterületre, illetve ott, vagy természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja, avagy szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja szabálysértést követ el.

Ne hagyjuk, hogy a kutyánk testi épsége mások jóindulatára, könyörületére legyen utalva.

Oszd meg, ha tetszik 🙂

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük