Mire figyeljünk, amikor a kutyatartás mellett döntünk?

Ismét egy korábbi cikk a régi oldalról 🙂

2014.08.22. 2. bejegyzés

Amikor úgy döntünk, hogy kutyát szeretnénk, akkor az elsők között kerül szóba, hogy milyen fajta legyen?

Fontos a méret, a várható temperamentum, a szőrzet, a cél, amire annak idején kitenyésztették az adott fajtát. Ez utóbbiról gyakran hajlamosak vagyunk elfeledkezni, pedig nagyon fontos tudni, hogy milyen munkát végzett, mihez alakították a temperamentumát, a testfelépítését. Nézzünk pár példát a teljesség igénye nélkül!
– Vadászkutyák: egy vadászkutya munkája sok mozgással, sok szimatolással, nagy ingerterhelés mellett végzett feladatokról szól, amihez alkalmassá tették a fajta kialakítása során. Ha vadászkutya fajtát választunk, akkor gondoljunk arra, hogy eredetileg sok-sok km-es gyaloglásokra, nyomkeresésre szelektálták, munkára akár hóban-fagyban. Bár sok fajta elveszítette a korábbi munkáját, melyre tenyésztették, az agyuk, a testük azonban ugyanúgy igényli a terhelést, a feladatokat, a mozgást, az igénybevételt. Hogy várhatnánk el tőlük, hogy jól viselkedjenek egy kennelbe zárva, vagy egy udvarban élve ingerek nélkül? A hosszú séták, az engedelmes gyakorlatok, a tárgykeresős játékok, a különböző kutyás sportok tudják pótolni azt náluk, ami az eredeti munkájuk elvesztésével hiányzik az életükből.
– Terelő fajták: szintén komoly igénybevételt jelentő munkát végeztek, nagy távolságokat tettek meg, közben folyamatosan feladatokat kaptak, melyekhez az agyukat kellett használniuk. Tényleg jogos lenne az elvárás, hogy egy lakásban élve csendben várjon a gazdájára 8-10 óra hosszát is naponta, miközben megelégszik napi 3×1/2-1 óra hossza sétával pórázon, egy-egy igazi nagy rohanás, szabad játék, gondolkozást igénylő feladatok nélkül?
– Pásztor kutyák: a pásztor kutyák feladata a nyáj, csorda, ménes őrzése. Illetve a portáé, ahol a gazdák élnek. Jól gondoljuk át tehát, mit várunk, egy őrzésre szelektált fajtához tartozó egyedtől. Azt, hogy csendben heverésszen az udvaron, és hagyja figyelmen kívül az éjszakai neszeket? Mindezt láncon, vagy kennelben élve, séta nélkül? Ez ám az irreális elvárás!
– Őrző-védő fajták: nagyon fontos tisztázni, hogy egy őrző-védő feladatokra szelektált fajta tartásához határozottság és kemény kéz kell. Következetesen, higgadtan, és a szabályokat nagyon komolyan véve érhetjük el azt, hogy hagyja magát irányítani általunk, és hajlandó legyen megtenni, amit kérünk.

A mozgásigény: hogy mennyi mozgásra van szüksége egy kutyának, az egyedi, de a fajta ismerete azért ad támpontot. Vannak kifejezetten nagy mozgásigényű fajták, melyek közül választva nagy eséllyel lesz kutyánk egy igazi “duracell nyuszi”. Az ilyen kutyáknál csak egyet tehetünk, ha boldog és egészséges életet akarunk neki, és kevés bosszúságot és idegességet magunknak: nagyon sokat foglalkozunk vele! Sétálunk, ha az kevés akkor felnőttként futni visszük, dolgoztatjuk az agyát, keresünk közös sportot.
Ha nem kapja meg számára elegendő mennyiségű mozgást, és foglalkozást, akkor rossz szokásokat vesz fel. Ne csodálkozzunk, ha ásni kezd, vég nélkül ugat, rombol, esetleg szökik, csavarog. Tele van levezetetlen energiával, frusztrált a mozgás hiányától. Unatkozik, és próbálja magát szórakoztatni. Nyilván ha ezt maga kell, hogy megtegye, akkor esélyes egy olyan cselekvés, ami nekünk nem feltétlenül fog tetszeni. Ne bízzuk ezt rá! Előzzük meg, hogy túltengő felesleges energiái rossz szokásokhoz vezessenek. Vállaltuk őt, felelősséggel tartozunk érte, és ennek része az is, hogy biztosítjuk a neki való életet.

Méret: át kell gondolnunk, hogy mennyi helyünk van, hogyan tudjuk szállítani, mennyi pénzünk van. Egy nagytestű kutyának sokkal több eledelt kell megvenni. Míg egy kistestű kutyának elég lehet egy 3 kg-os táp 6-8 hétig, addig egy nagy vagy óriás testű kutyának 20 kg is elfogy egy hónapban. A bolha-kullancs elleni kezelés, és a féreghajtók adagolása is testsúly kg-onként történik, illetve a különböző táplálék kiegészítők, gyógyszerek adagolása is ettől függ, így lehet sokszorosa egy kúra vagy kezelés egy nagy testű kutyánál, mint egy kis testűnél. A fekhelyek, a felszerelések, ketrecek, szállítók árai is a mérettel együtt nőnek. A szállítás is gond lehet, ha el akarunk járni vele kirándulni, kutyaiskolába, vagy csak orvoshoz kell vinni. Ezeket mind át kell gondolnunk, mielőtt kutyát hozunk a házhoz, és objektíven kell felmérni a lehetőségeinket.

Szőrzet, nyálzás: nem mindenki tolerálja jól, ha egy kutyának folyton folyik nyála. Márpedig sok fajtára jellemző, hogy ott lóg a “cipőfűző” a szájuk szegletében. Ha van olyan a családban, aki ettől irtózik, undorodik, beszéljük át őszintén, van-e esélye, hogy megszokja. A szőrzettípusok eltérő ápolást igényelnek. Van olyan szőrzet, amit szinte naponta fésülni kell, van, amit trimmelni kell, van amit rendszeresen nyírni. Egy rövid szőrű kutya szőrének gondozásához képest egy hosszú szőrűé sokszoros mennyiségű időt és energiát igényelhet. Illetve vannak olyan fajták, melyeknél fajtára jellemző a szőrzet nyírása, fésülése, és ezt jobb kozmetikusra bízni, ha azt akarjuk, hogy kutyánk tényleg reprezentatív példánya legyen a fajtájának. Ezt szintén át kell gondolni, mennyi időnk, kedvünk van a kutyát fésülgetni, tudunk-e kutyakozmetikusra szánni pénzt.

Nyomott orr: ezt muszáj külön megemlítenem, mert sokan nem is gondolnák, hogy a nyomott orrú fajták milyen hangokkal élnek. Ilyen fajták pl. a mopsz, a bulldogok. Folyamatosan röfögésszerű hangokat hallatnak, és horkolnak! Előfordulhat, hogy van a családban olyan, akit ez annyira zavarhat, hogy a kutyának végül mennie kell. Banális dolognak tűnik, de nem árt ezt is átgondolni választás előtt.

Temperamentum, dominancia:  eredeti céltól függetlenül vannak erőteljesebb, nehezebben irányítható fajták, akik nem fognak bárkit elfogadni iránytóként. Legyünk ebben a kérdésben őszinték magunkhoz, mert sok nehézségtől kíméljük meg magunkat és leendő kutyánkat, ha jól felmérjük, mire vagyunk képesek, mire van időnk, energiánk, lehetőségünk.
Itt van pl. a sokat emlegetett, sokak által elítélt, és megbélyegzett, negatív előítéletektől kísért fajta, a staffordshire terrier. A fajta kialakulása során használták gladiátor kutyaként, és volt olyan cél a szelekciójuk során, hogy részt vegyen viadalokban. Ez tény! Sajnos még ma is nagyon sok helyen előfordul illegális kutyaviadal, melyben gyakori főszereplők a staffik és bull típusú kutyák. Az amerikai staffordshire terrier egy csodálatos fajta. Már rég bebizonyosodott, hogy az a bizonyos “harci kutya” vér, csak rossz kezekben teszi őt veszélyessé. Megfelelő kezekben nagyon jó kutya, és igazi családtag. Csak sajnos nagyon sokuk nincs megfelelő kezekben. Most újra divat a fajta, úton-útszélen botlok beléjük, és sajnos sokszor ijesztő, ahogy gazdáik próbálnak a testi erejüket is bevetve úrrá lenni rajtuk. Nyilván itt nem az erő számít! Hiszen egy négylábú 30-40 kg-os izomgolyóról beszélünk. Itt az a fajta tekintély kell, ami sajnos csak nagyon kevesekben van meg a fajtát tartók között 🙁 És a tisztelet! Tisztelni kell a fajtát. Tisztelni kell az erejét, tisztelni kell az igényeit, a temperamentumát! Aki képes szándékosan verekedésbe küldeni a kutyáját, az nem tiszteli!
Egy dolgot meg kell érteni az ilyen erőteljes, kemény fajtákkal kapcsolatban! Nem valók mindenkinek!

Megtörtént eset: kutyaiskola, két staffi összeugrik, egymásba mélyesztik fogukat, és morogva-hörögve próbálják cibálni egymást. Nyilván az emberek ugranak, próbálják szétválasztani őket, míg az egyik staffi gazdája pánikolva, sírva kiabál. Oké, hát így biztosan nem lehet leállítani egy verekedő kutyát! Mások szétválasztják a verekedőket, vér is folyik, de mindenki jól van. Kivéve a már említett gazdit, aki a kutya nyakába borulva zokog. Na ne!! Ilyen lenne egy tiszteletre méltó vezető, akire a kutyának fel kéne néznie, akire hallgatnia kéne, akinek a viselkedését másolni fogja? Ugye nem 🙁 Labilis, elveszíti a fejét, és egy borzalmasan nagy érzelmi terhet rak a kutyára az egész szituáció végén, amikor a  leginkább  oldania kéne a feszültséget, még ő generálja. A másik, hogy attól, hogy a kutya megsérült még nem biztos, hogy nem volt hibás az egész balhéban. Szóval lehet, hogy nem agyon ölelgetni, simogatni kéne a végén. Mi marad meg egy ilyen helyzet után a kutyában? Feszültség, a gazda részéről gyengeség, pánik, majd dicséret. És ezek után mit várunk el tőle egy hasonló helyzetben? Hogy ne feszüljön be rögtön, ne akarja megvédeni a nyilvánvalóan gyenge gazdáját? Hogy maradjon nyugodt, térjen ki a balhé elől egy jó konfliktus kezeléssel? De ezt kitől kéne megtanulnia? A pánikoló, labilis gazdájától?

A fenti eset miatt a staffikra tértem ki jobban, de minden fajtában vannak egyedek, akikre szintén igaz, hogy ha te nem tudsz higgadt, nyugodt, határozott lenni, ha nem vagy következetes, nem tartasz szabályokat és rendet, akkor a kutya nem fog komolyan venni! És ha egy kutya nem vesz komolyan, akkor nem nézi ki belőled, hogy alkalmas vagy eldönteni, mi a jó kettőtöknek, hogy meg tudod védeni magatokat, és megítélni, melyik helyzet veszélyes, melyik nem, és mikor hogyan kell reagálni. Ekkor ő veszi a kezébe, bocsánat a mancsába a dolgokat! Ez pedig veszélyes. Ön és közveszélyes! Kistestű kutyáknál sokszor inkább csak önveszélyes, nagytestűeknél közveszélyes is!

A mi dolgunk felmérni a lehetőségeinket, a mi dolgunk tájékozódni a választás előtt, és felkészülni a kutya érkezésére. Ha már nálunk van a kutyánk, akkor a mi felelősségünk, hogy neki való élete legyen mellettünk, hogy biztonságban legyen ő is és a környezete is. Ha kialakult egy rossz szokás, és tenni akarunk ellene, akkor legyünk hajlandóak változtatni, a problémákat meg kell oldani, de ezt is csak mi tehetjük meg. Előbb nekünk kell változni, és változtatni, kutyánk csak ezután fog.

Oszd meg, ha tetszik 🙂

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük