Aki kutyázik, az gyakran találkozik a falka, falkavezér kifejezéssel. Sokan bírálják azt a hozzáállást, hogy a kutyának a gazdája legyen a falkavezére, míg sokan így tartják helyesnek, és csupa fizikai eszközzel próbálják ezt elérni. Az én véleményem az, hogy akár tetszik, akár nem a kutya egy társas lény, falka állat, mint az őse a farkas. A farkasoknál két egyedet is falkának tekintünk. Ahogy kutyánál is alkothat egy kutya és a gazdája is falkát. A falka pedig csak akkor működik normálisan, és akkor fenntartható hosszútávon, ha rend van. Szabályok vannak, mindenki tudja a helyét és a feladatát benne.
És ami nagyon fontos, hogy van egy vezetője. Egy vezető, aki felelős a falka minden tagjáért, aki a döntéseket meghozza, aki gondoskodik a túlélésről azáltal, hogy élelmet, vizet, biztonságot nyújt a tagoknak. Természetesen ehhez ész kell, nem csak erő, és dominancia. Egyáltalán nem alkalmas mindenki a vezetői szerepre, mert ez egyáltalán nem könnyű és nem stresszmentes feladat. A rendet fent kell tartani, és meg kell védeni a falkát. Ami a gazdák előnye a kutyákkal szemben, hogy mi emberek, tudatosan dolgozhatunk a hiányosságainkon, és ha eredetileg nem is voltunk alkalmasak, gyakorlással azzá tehetjük magunkat.
Szabályok
A kutya szabálykövető lény. Ez is a falka életmódból ered. Egy falka akkor működik, ha mindenki tudja a helyét és teszi a dolgát, tehát, ha világos szabályrendszer van felállítva, akkor a kutya tudja a határokat, és ki tudja számítani a következményeket. A szabályokat a vezető állítja fel, és tartatja be. Ehhez elszántnak és következetesnek kell lennie. Amit egyszer kijelölt, azt el is várja, és reagál a hibákra. Ha kell büntet is a szabályok áthágása miatt.
Milyen egy vezető?
A jó vezető higgadt, kiegyensúlyozott. Gondolkodik és ésszel oldja meg az adódó problémákat. Következetes. Stabil, nyugodt. Az általa felállított szabályokban kérlelhetetlen. Ha büntetni kell, büntet. Nem érez lelkiismeret furdalást a tettei miatt, nem sajnálkozik, nem kér bocsánatot, nem idegeskedik. Gyorsan, határozottan dönt, és vállalja a döntése következményeit. Magabiztos a döntésében, még akkor is ha később máshogy dönt.
A kutya, mint vezető
A kutyáknak van egy belső késztetése, ami szerint vezető kell a falka élére. Ha nem látnak a falkában erre alkalmas egyedet, akkor felvállalják ezt a szerepet, még akkor is, ha amúgy ez nem nekik való. A legrosszabb, hogy érzik ők, hogy nem nekik való, indokolatlanul sokat stresszelnek mert, olyan feladatba vannak belekényszerülve, amire alkalmatlanok. Egy bizonytalan, ijedős túlérzékeny kutya nem alkalmas erre, mégis önként vállalja, ha úgy érzi, hogy muszáj. Egy dominánsabb erőteljesebb vezetésre inkább alkalmas kutyával az együttélés lehet nehezebb, ha engedjük őt a vezető szerepbe. A mi emberi világunkban nem feltétlenül fog jó döntéseket hozni, előfordulhat, hogy védeni akar minket, amikor nincs is valós veszély. Elhagyja engedély nélkül a területet, ezzel veszélybe sodorva magát. Nem viseli jól, ha magára marad, mert kikerülünk a felügyelete alól, és így nem tud minket megvédeni, ami amúgy nem is kéne, hogy az ő dolga legyen. Ő állítja fel a szabályokat, és szélsőséges esetben még helyre is teszi a gazdáit, ha nem az ő szabályai szerint viselkednek. Hiszen a vezető dolga a szabályokat meghozni és betartatni. Sok kutya egészen megnyugszik, és kisimul, amikor a gazdái végre a sarkukra állnak és átveszik a kutyától ezt a számukra sokszor egyáltalán nem kényelmes szerepet. Ilyenkor a kutya rábízhatja a gazdájára magát, nyugodtan követheti mindenben, mert 100%-ig megbízhat benne, nem kell megvédenie, de teljes biztonságban érezheti magát, mert tudja, hogy ha kell a gazdája meg fogja védeni, és nem hagyja magára. Megad neki mindent amire szüksége van. Arról nem beszélve, hogy egyre kevesebb lesz a konfliktus is, ahogy kezdi elfogadni az új felállást.
Az emberi vezető képesség
Fontos észben tartani, hogy mint már említettem, lehet gyakorolni, és alkalmassá tudunk válni a szerepre a kutyánk szemében is. Ami lényeges különbség, hogy a kutyák, mint természeti lények nem követnek labilis vezetőket. Erre csak az ember képes, sőt a labilis kutyáját is képes követni, legalábbis a kutya olyan jelzéseket kap, amiből ezt szűri le.
Fontos a személyiségünk fejlesztése, és a tudatosság. Legyünk pontosan tisztában azzal, hogy mit, miért csinálunk, legyen világos célunk. Ismerjük meg és gyakoroljuk be a szükséges technikákat, amik segítségével a kutyánk elkezd végre követni minket, elkezdi elfogadni, hogy mi irányítunk, és mi mondjuk meg, hogy mi legyen, neki meg szót kell fogadni.
Számtalan módja van annak, hogy mi legyünk, aki a kisebb, vagy akár nagyobb falkánk élére tudjunk állni. Én a leginkább a “vértelen hatalom átvételben” hiszek, hogy a fizikai erőszakot a lehető legritkább és a legvégső esetben kelljen használni.
Nem tudjuk erőből legyőzni és megtörni a kutyát, és nem is kell. Nem attól fog elfogadni és tisztelni minket, hogy mekkora pofonokat tudunk kiosztani. Ez legyen az utolsó eszköz, amihez nyúlunk. Nekünk kell megtanulnunk az ő nyelvüket, és azon kommunikálni a kutyánkkal. Keressünk jó kutyaiskolát, szakembert, aki segít ezen az eszközök megismerésében és helyes használatában. Tanuljunk és gyakoroljunk sokat. Ezt senki nem teszi meg helyettünk.
Az emberi oldal
Azt tartsuk szem előtt, hogy ahhoz, hogy tényleg, igazán alkalmassá váljunk a feladatra, amit egy vagy több kutya irányítása jelent, nem csak a kutyás trükkök és technikák kellenek. Fontos, nélkülözhetetlen, de nem elég.
Fejlesztenünk kell magunkat. Keresnünk kell a lelki békénket, meg kell tanulnunk kezelni a stresszt. Le kell tudunk vezetni a feszültségünket, természetesen nem a kutyán. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni bármilyen helyzetben, tudnunk kell nyugalmat sugároznunk a kutyánk felé akkor is, ha ő feszült, izgatott, meg van ijedve, fél. Határozottnak kell mutatnunk magunkat és magabiztosnak.
Ne legyünk gyengék, kétségbeesettek, bizonytalanok. Vagy legalábbis minél ritkábban a kutya jelenlétében.A sajnálat sem segít, azzal a kutya nem tud mit kezdeni, összezavarjuk vele. Ne ébresszük fel benne a kétséget, hogy biztosan ránk bízhatja-e az életét feltétel nélkül.
Figyeljünk más kutyásokat, hogy kinek milyen a viszonya a kutyájával, hogy viselkedik a kutyája. A nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott embereknek a kutyájuk is hasonló. Bizonyos kutyák nagyobb határozottságot, és nagyobb fegyelmet igényelnek. Van, ahol nem elég kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak, hanem nagyon magabiztosnak és céltudatosnak is kell lenni.
Az már érett személyiségre vall, ha valaki képes felismerni, hogy ő maga milyen típus, milyen kutyát képes az irányítása alatt tartani, és ehhez mérten választja ki már a fajtát is.
Talán túlzásnak hangzik, hogy ekkora hangsúlyt kell fektetnünk saját magunkra a kutyázás miatt, de úgy gondolom, hogy így tudjuk megadni a kutyánknak mindazt, amire szüksége van. Ő egy élőlény, nem játék, mi vállaltuk őt, mi hoztuk be az életünkbe, családunkba, “falkánkba”, kezdjük ott a kapcsolatunkat, hogy felelősséget vállalunk érte, és megtanuljuk azt a szerepet, ami a vezetéséhez kell.
A kutyázás egy nagyon jó önismereti utazás, ha hajlandóak vagyunk figyelni, tanulni, fejlődni, akkor az életünk minden területén pozitív változásra, komoly személyiségfejlődésre számíthatunk. Ez egy folyamat, tanulási folyamat, aminek soha nincs vége, minden kutyánktól tanulunk valamit, van, amikor könnyűnek érezzük, van amikor nehéznek. Mindenki tanulja, mindenki elkezdi valahol és eljut valameddig. Az már csak rajtunk múlik, hogy mi meddig.
Képek: www.pixabay.com