Farkaskaland

Fantasztikus élményben volt részem a 2016-os év végén. Lehetőségem nyílt ellátogatni a Veresegyházi Medveotthonban élő farkasokhoz.

Két kézből nevelt farkashoz mehettünk be, Mirához és Lobhoz. 7 hónapos, kézből nevelt, farkasok, akiknek folyamatosan zajlik az emberekhez szoktatása. Előre szervezett formában zajlanak látogatások, egy időben 5 idegen felnőtt mehet be a farkasok kifutójába a gondozók felügyelete mellett.

A belépést megelőzi egy tájékoztató, elmondják, hogy mire kell figyelni, mit szabad, mit nem. Átalakítják az öltözetünket is, ha szükséges. Sálat, sapkát, kilógó ruhadarabokat, műszőrmés ruhákat le kell venni, mint ahogy az ékszereket, órát is. A zsebeinket ki kell üríteni, a felső ujját csuklónál beszűkíteni, hogy ne lógjon a kezünkre. Azt már sajnos csak ott tudtuk meg, hogy a farkasokat izgatják a susogós ruhák, mint amilyenek a sínadrágok, vízhatlan kabátok. Magunk mellett lógó karokkal, felfelé fordított tenyérrel belépünk, majd nyugodt lépésekkel oda megyünk a dobogóhoz, ami kifejezetten az ilyen ismerkedések segítésére szolgál, arra ugranak fel a farkasok, hogy egy magasságban legyenek a fejünkkel. Megtudjuk, hogy szabad a szemükbe nézni, nem okoz gondot, viszont ne nyúlkáljunk feléjük, különösen a fejükhöz ne, hagyjuk, hogy ők szagoljanak meg, ők keressék a kontaktust velünk. Majd ha már túl vannak a kezdeti izgatottságon, és nem vizslatnak minket annyira, akkor meg lehet simogatni a hasukat. A gondozók adagolni fognak a tenyerünkbe száraz tápot, azzal kell etetni őket, lehetőleg egyesével, de ha úgy sikerül, akkor csak kinyitjuk a tenyerünket, utóbbi annyira nem jó, mert hamar fogy a táp, és tömjük őket, amire viszont nincsen szükségük. Telefont nem vihetünk be, semmi nem lehet sem a kezünkben, sem a zsebünkben. Szerencsére azért készültek képek 🙂 A gondozó elkérte egyikünk telefonját, és ő maga csinált rólunk képeket.

A megbeszélt módon beléptünk a kifutóba, odamentünk a dobogóhoz, és körbe álltuk. A farkasok közben végigszagolgattak minket, majd felugrottak a dobogóra. Közben kiosztásra kerültek az első adag tápok, és megmutatták, hogy adjuk oda. Lépjünk jó közel, hogy ne kelljen nyújtózniuk, és ne essenek le közben, meg azért is közel kellett állnunk, hogy rendesen meg tudjanak szagolgatni minket.
Közben a gondozó, akinek a vezetésével érkeztünk ontja ránk az információkat, próbálok figyelni, de közben lekötnek a farkasok, meg az egész helyzet. Az élmény, hogy ott vagyok két farkas közelében, a tenyeremből esznek, érzem a fogukat a bőrömön. Lenyűgöző pillanatok. Hátborzongató, és csodálatos. Van bennem tartás az állatoktól, nem érzem teljes biztonságban magam, ugyanakkor igazán veszélyben sem.

Aztán jön az, amitől a gondozók tartottak, kikezdik egyikünk kabátját. Mira elkezdi tépni Ági kabátján a zsebet, először csak olyan finoman, aztán már határozottan. Persze leállítják, de annyira próbálkozik, hogy Áginak ki kell mennie, és a gondozó a pulóverét adja rá. Bár előtte mondja, hogy valószínűleg már mindegy, mert már rákattant. Egy darabig nincs gond, de aztán csak megfogta a farkas a pulóver ujját, Ági kezével együtt, ami fájhatott volna, ha nincs ennyi pulóver rajta. Aztán egy gyors, határozott mozdulattal odarántotta a dobogóhoz, az viszont tényleg fájt neki 🙁 Szerencsére Ági rutinos kutyásként higgadt maradt, ellentartott, és nem mutatott ijedtséget. Egy pillanat volt az egész, a gondozó rögtön beleavatkozott, elkapta az orrát helyre tette, Mira rámorgott, még egy párszor megfogta az orrát, majd amikor abbahagyta az ellenkezést, elkezdte etetni, és közben elmondta, hogy Mira két hete kezdte el a susogós ruha cibálást, dolgoznak azon, hogy leszoktassák, de nem könnyű, mert nem érheti erős rossz élmény az emberek közelében, a lehető legfinomabban kell tiltani, és sokat jutalmazni.
Felmerült a kérdés itt, hogy egy-egy ilyen rámorgás, ellenkezés nem csap-e át nyílt agresszióba. Azt a választ kaptuk, hogy itt megállnak, ennél nem mennek tovább. Persze a gondozónak dominánsnak kell maradni, ez fontos.

Kicsit később, amikor már a farkasok nyugodtabbak, akkor megengedik, hogy a hasuk alját érintsük, megsimogassuk. Mirán úgy tűnik, hogy élvezi, tartja oda a hasát, aztán egészen elengedi magát, le is feküdt egy időre. Fura tapintású a bundájuk, nem selymes, de nem is annyira durva, és ami még fontos, hogy nemhogy nem büdösek, de egyáltalán nincs semmi szaga a bundájuknak.

Sok dolgot megtudunk a farkasfalka működéséről. Van egy alfahím, aki a falka élén áll, ő a legokosabb hím, és van egy alfanőstény, az a nőstény, aki szaporodik. Az alfanőstény a legdominánsabb, legerősebb nőstény, végig verekedi magát a többi nőstényen az alfa helyért. Nem engedi a többi nőstényt szaporodni, veri őket, ha megpróbálják, általában annyira intenzív a jelenléte, hogy a többi nősténynek leáll az ösztrogén termelése. Az viszont tévhit, hogy csak az alfahím szaporodhat, az alfanőstény több hímmel is párosodik, a bétával, meg a 3.-4. helyen lévőkkel is.
Az alfahímet könnyen leváltják, és mindig csak a béta követheti, a 3.-4. helyről próbálkozókat leverik a többiek, nem engedik.

Akik még nagyon meghatározók a farkas falkában azok az omegák. Ők amolyan boxzsákok, van, hogy egy-egy omegára annyira rámegy a falka, hogy megölik. Itt a medveotthonban lévő falkában igyekeznek kiemelni még ezelőtt az omegát. Ha már nagyon sérült, és veszélyben az élete, akkor altatólövedékkel meglövik, és kihozzák. Felépülés után átkerülnek a medvékhez, vissza már nem lehet helyezni őket, mert azonnal megölnék. A medvéknél 12 ilyen kiemelt omega lakik, nyilván köztük is van valamiféle hierarchia, de viszonylag békében élnek a medvék között.

Mira és Lob kifutója mellett egyik oldalról Timber farkasok élnek ketten egy szürke farkassal, másik oldalról pedig a vad falka a szomszédjuk. Miközben bent voltunk a körülöttünk lévő kifutóban zajlottak az események. A nagy falka omegázott, a gondozók így nevezték, szóval űzték, tépték az egyik omegát, aki már meg is volt sérülve. Ezért ott volt az orvos, aki járta körbe a kifutókat, hátha meglátja. A Timber farkasok kifutójában mindig lehetett már jó előre látni, ha közeledett az orvos, teljesen megváltozott a viselkedésük, izgatottak lettek, lecsapott farokkal a kifutó ellenkező végébe húzódtak. Mint megtudtuk volt már élményük az orvossal, ő lövi meg őket altatóval, amikor kezelésre szoruló sérülés van, vagy amikor ivartalanítanak.
A viselkedésük másodpercek alatt ragadt át Mirára és Lobra, ugyanúgy kezdtek viselkedni ők is, pedig nekik semmi saját tapasztalatuk nem volt az orvossal. Hihetetlen, ahogy kommunikálnak, és ahogy átveszik a hangulatot egymástól.

A timbereknél volt pár csörte, amíg ott voltunk. Hátborzongató látvány, ahogy az egyik farkas helyreteszi a másikat. Nagyon hangos és látványos, de az esetek többségében nem jár sérüléssel. Hatalmas hörgés-morgás, maga alá nyomja, fölé áll, a másik megadja magát. A morgásuk is egy élmény, annyira más, mint egy kutya morgása. Mély, hangos, fenyegető, és más a jelentése is, mint egy kutyánál. Nem feltétlenül a harapást előzi meg, sőt többségében nem követi harapás. Figyelmeztetés a másiknak, hogy valami nem jó, amit csinál.

De vissza Mirához és Lobhoz. Tudnak egy trükköt, amit mi is kipróbálhattunk. Az ajkunk közé fogtunk egy falatot, és két oldalról a fejünkre mutattunk, erre a jelre kiveszi a falatot a fogaival, de olyan óvatosan, hogy nem okoz sérülést. Éreztem a fogát a számon, de nem fájt. De ez is egy nagyon nagy élmény volt 🙂

Közben egyszer Mirának az én kabátomat is sikerült megfogni, belekapaszkodott a fogával a hasam környékén, és olyan erővel fogta, hogy a gondozó csak úgy tudta kivenni a szájából, hogy kiszakadt. Érdekes érzés, amikor egy farkas cibálja rajtad a ruhát 😉 Éreztem a roppant erőt, a kiszolgáltatottságot. Meg abba belegondolni, hogy ugyanennyi időbe telt volna neki a hasfalammal együtt megfogni és kitépni. Nem akarta, ezért nem tette, de ez csak rajta múlt semmi máson.

Sok témát érintettünk, próbáltam minél többet megérteni, megjegyezni, felfogni de közben megélni a pillanatot az élményt is. Ami nagyon nagy hatással volt rám, és nagyon boldog vagyok, hogy a részese lehettem. Szuper nap volt, és minden perce megérte 🙂