A kutya és a falkavezér

Aki kutyázik, az gyakran találkozik a falka, falkavezér kifejezéssel. Sokan bírálják azt a hozzáállást, hogy a kutyának a gazdája legyen a falkavezére, míg sokan így tartják helyesnek, és csupa fizikai eszközzel próbálják ezt elérni. Az én véleményem az, hogy akár tetszik, akár nem a kutya egy társas lény, falka állat, mint az őse a farkas. A farkasoknál két egyedet is falkának tekintünk. Ahogy kutyánál is alkothat egy kutya és a gazdája is falkát. A falka pedig csak akkor működik normálisan, és akkor fenntartható hosszútávon, ha rend van. Szabályok vannak, mindenki tudja a helyét és a feladatát benne.
És ami nagyon fontos, hogy van egy vezetője. Egy vezető, aki felelős a falka minden tagjáért, aki a döntéseket meghozza, aki gondoskodik a túlélésről azáltal, hogy élelmet, vizet, biztonságot nyújt a tagoknak. Természetesen ehhez ész kell, nem csak erő, és dominancia. Egyáltalán nem alkalmas mindenki a vezetői szerepre, mert ez egyáltalán nem könnyű és nem stresszmentes feladat. A rendet fent kell tartani, és meg kell védeni a falkát. Ami a gazdák előnye a kutyákkal szemben, hogy mi emberek, tudatosan dolgozhatunk a hiányosságainkon, és ha eredetileg nem is voltunk alkalmasak, gyakorlással azzá tehetjük magunkat.

Szabályok

A kutya szabálykövető lény. Ez is a falka életmódból ered. Egy falka akkor működik, ha mindenki tudja a helyét és teszi a dolgát, tehát, ha világos szabályrendszer van felállítva, akkor a kutya tudja a határokat, és ki tudja számítani a következményeket. A szabályokat a vezető állítja fel, és tartatja be. Ehhez elszántnak és következetesnek kell lennie. Amit egyszer kijelölt, azt el is várja, és reagál a hibákra. Ha kell büntet is a szabályok áthágása miatt.

Milyen egy vezető?

A jó vezető higgadt, kiegyensúlyozott. Gondolkodik és ésszel oldja meg az adódó problémákat. Következetes. Stabil, nyugodt. Az általa felállított szabályokban kérlelhetetlen. Ha büntetni kell, büntet. Nem érez lelkiismeret furdalást a tettei miatt, nem sajnálkozik, nem kér bocsánatot, nem idegeskedik. Gyorsan, határozottan dönt, és vállalja a döntése következményeit. Magabiztos a döntésében, még akkor is ha később máshogy dönt.

A kutya, mint vezető

A kutyáknak van egy belső késztetése, ami szerint vezető kell a falka élére. Ha nem látnak a falkában erre alkalmas egyedet, akkor felvállalják ezt a szerepet, még akkor is, ha amúgy ez nem nekik való. A legrosszabb, hogy érzik ők, hogy nem nekik való, indokolatlanul sokat stresszelnek mert, olyan feladatba vannak belekényszerülve, amire alkalmatlanok. Egy bizonytalan, ijedős túlérzékeny kutya nem alkalmas erre, mégis önként vállalja, ha úgy érzi, hogy muszáj. Egy dominánsabb erőteljesebb vezetésre inkább alkalmas kutyával az együttélés lehet nehezebb, ha engedjük őt a vezető szerepbe. A mi emberi világunkban nem feltétlenül fog jó döntéseket hozni, előfordulhat, hogy védeni akar minket, amikor nincs is valós veszély. Elhagyja engedély nélkül a területet, ezzel veszélybe sodorva magát. Nem viseli jól, ha magára marad, mert kikerülünk a felügyelete alól, és így nem tud minket megvédeni, ami amúgy nem is kéne, hogy az ő dolga legyen. Ő állítja fel a szabályokat, és szélsőséges esetben még helyre is teszi a gazdáit, ha nem az ő szabályai szerint viselkednek. Hiszen a vezető dolga a szabályokat meghozni és betartatni. Sok kutya egészen megnyugszik, és kisimul, amikor a gazdái végre a sarkukra állnak és átveszik a kutyától ezt a számukra sokszor egyáltalán nem kényelmes szerepet. Ilyenkor a kutya rábízhatja a gazdájára magát, nyugodtan követheti mindenben, mert 100%-ig megbízhat benne, nem kell megvédenie, de teljes biztonságban érezheti magát, mert tudja, hogy ha kell a gazdája meg fogja védeni, és nem hagyja magára. Megad neki mindent amire szüksége van. Arról nem beszélve, hogy egyre kevesebb lesz a konfliktus is, ahogy kezdi elfogadni az új felállást.

Az emberi vezető képesség

Fontos észben tartani, hogy mint már említettem, lehet gyakorolni, és alkalmassá tudunk válni a szerepre a kutyánk szemében is. Ami lényeges különbség, hogy a kutyák, mint természeti lények nem követnek labilis vezetőket. Erre csak az ember képes, sőt a labilis kutyáját is képes követni, legalábbis a kutya olyan jelzéseket kap, amiből ezt szűri le.
Fontos a személyiségünk fejlesztése, és a tudatosság. Legyünk pontosan tisztában azzal, hogy mit, miért csinálunk, legyen világos célunk. Ismerjük meg és gyakoroljuk be a szükséges technikákat, amik segítségével a kutyánk elkezd végre követni minket, elkezdi elfogadni, hogy mi irányítunk, és mi mondjuk meg, hogy mi legyen, neki meg szót kell fogadni.
Számtalan módja van annak, hogy mi legyünk, aki a kisebb, vagy akár nagyobb falkánk élére tudjunk állni. Én a leginkább a “vértelen hatalom átvételben” hiszek, hogy a fizikai erőszakot a lehető legritkább és a legvégső esetben kelljen használni.
Nem tudjuk erőből legyőzni és megtörni a kutyát, és nem is kell. Nem attól fog elfogadni és tisztelni minket, hogy mekkora pofonokat tudunk kiosztani. Ez legyen az utolsó eszköz, amihez nyúlunk. Nekünk kell megtanulnunk az ő nyelvüket, és azon kommunikálni a kutyánkkal. Keressünk jó kutyaiskolát, szakembert, aki segít ezen az eszközök megismerésében és helyes használatában. Tanuljunk és gyakoroljunk sokat. Ezt senki nem teszi meg helyettünk.

Az emberi oldal

Azt tartsuk szem előtt, hogy ahhoz, hogy tényleg, igazán alkalmassá váljunk a feladatra, amit egy vagy több kutya irányítása jelent, nem csak a kutyás trükkök és technikák kellenek. Fontos, nélkülözhetetlen, de nem elég.
Fejlesztenünk kell magunkat. Keresnünk kell a lelki békénket, meg kell tanulnunk kezelni a stresszt. Le kell tudunk vezetni a feszültségünket, természetesen nem a kutyán. Meg kell tanulnunk higgadtnak maradni bármilyen helyzetben, tudnunk kell nyugalmat sugároznunk a kutyánk felé akkor is, ha ő feszült, izgatott, meg van ijedve, fél. Határozottnak kell mutatnunk magunkat és magabiztosnak.
Ne legyünk gyengék, kétségbeesettek, bizonytalanok. Vagy legalábbis minél ritkábban a kutya jelenlétében.A sajnálat sem segít, azzal a kutya nem tud mit kezdeni, összezavarjuk vele. Ne ébresszük fel benne a kétséget, hogy biztosan ránk bízhatja-e az életét feltétel nélkül.
Figyeljünk más kutyásokat, hogy kinek milyen a viszonya a kutyájával, hogy viselkedik a kutyája. A nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott embereknek a kutyájuk is hasonló. Bizonyos kutyák nagyobb határozottságot, és nagyobb fegyelmet igényelnek. Van, ahol nem elég kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak, hanem nagyon magabiztosnak és céltudatosnak is kell lenni.
Az már érett személyiségre vall, ha valaki képes felismerni, hogy ő maga milyen típus, milyen kutyát képes az irányítása alatt tartani, és ehhez mérten választja ki már a fajtát is.

Talán túlzásnak hangzik, hogy ekkora hangsúlyt kell fektetnünk saját magunkra a kutyázás miatt, de úgy gondolom, hogy így tudjuk megadni a kutyánknak mindazt, amire szüksége van. Ő egy élőlény, nem játék, mi vállaltuk őt, mi hoztuk be az életünkbe, családunkba, “falkánkba”, kezdjük ott a kapcsolatunkat, hogy felelősséget vállalunk érte, és megtanuljuk azt a szerepet, ami a vezetéséhez kell.
A kutyázás egy nagyon jó önismereti utazás, ha hajlandóak vagyunk figyelni, tanulni, fejlődni, akkor az életünk minden területén pozitív változásra, komoly személyiségfejlődésre számíthatunk. Ez egy folyamat, tanulási folyamat, aminek soha nincs vége, minden kutyánktól tanulunk valamit, van, amikor könnyűnek érezzük, van amikor nehéznek. Mindenki tanulja, mindenki elkezdi valahol és eljut valameddig. Az már csak rajtunk múlik, hogy mi meddig.

 

Képek: www.pixabay.com

Kutyatartói felelősség

Folytatás egy 2015. márciusi írásommal. Mindig aktuális a téma!

Kutyatartói felelősség

Beszéljünk egy kicsit róla. Folyton szembetalálom magam azzal, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában vele, hogy kutyatartói minőségükben ŐK A FELELŐSEK kutyájuk testi épségéért, kutyájuk és környezetük védelméért, és a kutyájuk által okozott károkért. Utóbbi anyagi kártérítés is lehet. Nem is kevés!

Felelősség kérdése

Ha magunkhoz veszünk egy kutyát-megvásároljuk, örökbe fogadjuk, befogadjuk-akkor onnantól kezdve felelősséggel tartozunk érte. A mi dolgunk gondoskodni a táplálásáról, egészségének védelméről, ha megbetegszik, a gyógyíttatásáról, az igényeihez igazított életmódról.
Ebbe beletartozik az, hogy számára biztonságos környezetben tartjuk, gondoskodunk az igényeinek megfelelő mennyiségű mozgás lehetőségéről, a megfelelő szocializációról (fajtársakhoz, más állatfajokhoz, emberekhez, járművekhez, városi környezethez).
A mi felelősségünk megakadályozni, hogy mások tulajdonában kárt tegyen, mások testi épségét veszélyeztesse. Ha mégis megtörtént a baj, akkor az okozott kárért nekünk kell vállalni a felelősséget.

Amiről sokan hajlamosak megfeledkezni, az az, hogy a gazda feladata megakadályozni, hogy a kutyája egyedül, a felügyelete nélkül tartózkodjon az utcán. Ha a kutya elcsavarog, akkor amellett, hogy folyamatos veszélyben van (elütheti egy autó, bánthatják, más kutyák megtámadhatják), ő is csinálhat kárt másnak. Például, haszonállatot ölhet meg, mások kerítését megrongálhatja, megtámadhat embereket, más kutyákat. Ilyenkor az első kérdés, hogy mit keresett ott a kutyánk a felügyeletünk nélkül?

Kié a felelősség?

Tegyük fel, hogy kutyánk elcsavargott, és kilépett egy autó elé. Az autót vezető próbált megállni, de nem sikerült, mert túl hirtelen lépett ki, vagy nem tudta elkerülni anélkül, hogy ne csinálna tömegkarambolt. A kutyánk megsérül, akár bele is halhat, ami szörnyű.
DE! Az autós a legtöbb ilyen esetben nem tehet róla. Nyilván nem akarta elütni, nem akart ártani neki, de nem tudta elkerülni. Nyilván nem akart sem másnak, sem pedig saját magának kárt! Mégis lett kára. Az autója megsérült, ami típustól, évjárattól, a kár mértékétől függően pár ezer forinttól akár több százezer Ft is lehet. És szerencsés, ha csak az autója sérül meg ő maga nem!
A baleset nem történt volna meg, ha a kutya nem kóborol egyedül és nem lép ki az autó elé. Ha gondoskodtunk volna a biztonságáról, és megakadályozzuk, hogy egyedül kószáljon, akkor ez az egész nem történik meg.
A kutya gazdája a felelős a kárért, amit a kutyája okoz. Tehát ebben az esetben az autós akár a rendőrséghez is fordulhat, hogy érvényesítse jogait. És igazat fognak neki adni! Végül helyt kell állnunk a kutyánk által okozott kárért.

Egy autóstól persze elvárható, hogy igyekezzen mindent megtenni, hogy ne üsse el, a legtöbben meg is teszik. Én például ha kutyát látok az út széléhez közel, egyből azt nézem, hogy pórázon van-e, ott van-e a gazdája, ha igen, akkor kontroll alatt tartja-e? Ha egyedül van leveszem a lábam a gázról, lassítok is, ha az út felé tart. Ha meg az úton van, akkor egészen lelassítok, és igyekszem biztonságban elmenni mellette. Miközben azon tűnődöm, hogy a szerencsétlen jószág mi a frászt keres ott egyedül, hol a gazdája és miért teszi ki ekkora veszélynek?
De mindenki pontosan tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor már nem lehet kikerülni. Túl gyorsan történik, és megvan a baj.
Ha az autós is hibázik, nem figyel vagy túl gyorsan megy, az nem mentesít minket az alól, hogy felügyelet nélkül volt az utcán a kutyánk. És ha belehal a sérüléseibe, nem fogja visszahozni, ha bebizonyítjuk, hogy az autós nem 50-el ment, hanem 70-el.

Ha egy kutyát az úttesten elütnek, akkor az minden esetben a gazdája hibája. Mit keres a kutya az úttesten? A felügyeletünk alatt nyilván nekünk kell gondoskodnunk róla, hogy biztonságosan közlekedjünk vele és ne kerüljön az autók elé, ha nem velünk van, akkor mit keres egyáltalán az utcán egyedül?

Másik példa: a kutyánk csavargás közben bemászik egy udvarra, és megöli az ott élő haszonállatokat, például baromfit. Tetten éri a tulajdonos, mire a kutya fenyegetően lép fel vele szemben, sőt esetleg támadólag.  A kutyánk éppen vadászott, zsákmányt ejtett, és valaki fenyegeti az ő zsákmányát. Azért elég esélyes, hogy megpróbálja megvédeni, nem? Mit fog tenni a tulajdonos? Próbálja megvédeni magát, és megakadályozni a kutyát a további mészárlásban. Kell válogatnia az eszközökben? Kell mérlegelnie? Előfordulhat, hogy pánikba esik, és túlzott erőszakot alkalmaz? Felróható neki, ha megijed, és agyonüti a kutyánkat?
Megtörténik-e ez az egész, ha a kutyánk biztonságban otthon tartózkodik? Nyilván nem. Ki a felelős?

Sok kutyás nagyon-nagyon nagyfokú empátiát vár el a környezetétől, a “nem kutyásoktól”, elvárja, hogy tekintettel legyenek a kutyájára, és mégis megdöbbentő, mennyire nem képesek empatikusnak lenni másokkal. Elképzelni sem tudják (meg sem próbálják), hogy milyen érzés lehet, amikor valakinek az udvarában egy kutya vérengzik, majd véres pofával felé indul. Ki hogy reagálna ebben a helyzetben? Persze mondhatjuk, hogy én biztosan nem tennék kárt a kutyában, és agyon nem ütném, csak el akarnám zavarni, de ez csak akkor derül ki, ha valóban átéljük ezt.
Én magam azt gondolom, hogy túlzás agyonütni, és megpróbálnám egyéb, enyhébb módon megállítani. De nem gondolom, hogy mindenki így gondolkozik, és egy “nem kutyás “, aki nem ismeri a kutyákat, nem hinném, hogy tudja mit kéne tennie egy ilyen helyzetben. Az első nyilván, hogy a saját testi épségét, majd a tulajdonát védeni próbálja. És teszi, ami először eszébe jut. Biztosra akar menni, és nem kockáztat egy idegen állat védelmének érdekében. Van, akit nem is érdekel igazán, hiszen sokan gondolkoznak úgy, hogy “csak egy kutya”. Nyilván az is bűncselekmény, ha egy idegen kutyát elpusztít valaki, de ez nem fogja visszahozni a kutyánkat! És a mi felelősségünk lett volna megelőzni a bajt!

Miért kell egy kutyának ilyen helyzetbe kerülnie? Egy kérdést kell eldönteni csak! Kinek a felelőssége, hogy a kutya egyedül csavargott? Persze vannak balesetek, elszakad a póráz, kibújik a nyakörvből, kifújja a szél a kaput, nem jól zárjuk be, vagy valaki rosszakaró szándékosan kiengedi. De a mi dolgunk, az is, hogy ezt ne tegyük lehetővé! A kapunkat ZÁRVA kell tartani. Kulcsra  zárva, hogy heccből se nyisson be senki, majd hagyja úgy. Más eset, amikor feltörik a zárat, szándékos rongálással, ez is egy bűncselekmény, ilyenkor a felelős az elkövető.
Egy baleset után, amikor úgy érezzük, nem mi vagyunk a hibásak, kérdezzük meg magunktól, hogy biztosan mindent megtettünk-e a kutyánk biztonsága érdekében. Fogadjuk el, hogy hibáztunk, aminek a kutyánk itta meg a levét, és ne a felelősöket keressük, hanem tanuljunk belőle. Ne mutogassunk másokra, nem ők a kutyánk gazdái, nem az ő dolguk vigyázni rá, hanem a miénk. Ha nem sikerült az nagyon szomorú, fájdalmas, de a mi hibánk.

A kutya által okozott károkért a gazdája a felelős! Ezt meg kéne már érteni, feldolgozni, és minden erővel azon lenni, hogy a kutyánk ne veszélyeztesse sem saját, sem mások testi épségét, sem pedig mások tulajdonát!
Ez nemcsak, hogy a felelős kutyatartás része, de a törvény is így szól!

A Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy aki állatot tart, az felel azért a kárért, amit az állat másnak okoz. A felelősségét kimentheti, ha bizonyítja, hogy az állattartás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, de ezt az állat tartójának kell bizonyítani.

A szabálysértési törvény szerint, aki a felügyelete alatt álló kutyát felügyelet nélkül bocsátja közterületre, illetve ott, vagy természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen póráz nélkül elengedi, vagy kóborolni hagyja, avagy szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja szabálysértést követ el.

Ne hagyjuk, hogy a kutyánk testi épsége mások jóindulatára, könyörületére legyen utalva.